1. fejezet(7)

 Nincs átnézve, de tovább nem akartalak titeket váratni. Jó olvasást. Puszi Jud

Továbbra is várom a visszajelzéseket.

Bámultam az üres lapot a monitoron és csak méláztam. Írni akartam mikor leültem, de valahogy annyi minden volt a fejemben, hogy nem is tudtam, hogy mit és hogyan is vessek papírra. Kitartóan bámultam a számítógépet, hátha majd akkor megjön az ihlet. Nem jött,azonban jött helyette egy SMS:

" Későn végzek nem baj? Nálad vagy nálam?" Csók S.

Nem hiszem el. A nálam kilőve, viszont akkor be kell vállalnom, hogy amikor hív ,én ugrok is hozzá egy laza numerára, és vagy hazahajtok, vagy megint korábban kelés, hogy még munka előtt hazajöjjek. Ah, dilemma. Akartam is , de nem ilyen áron. Nem fogok ugrálni. Persze ismét sikeresen felhúztam magam. Rágyújtottam majd begépeltem az üzenetet:


" Akkor majd legközelebb.Jó legyél. Csók. T"

Összeszedtem a cuccom, belebújtam a kabátomba, és haza indultam. Útközben bevásároltam, majd hulla fáradtan estem be a lakásba. Jó érzés volt végre otthon lenni, ahol a saját holmi vett körül. Bekapcsoltam a zenelejátszót, fürdővizet engedtem, lazítottam.  Semmihez nem volt kedvem, csak ültem és élveztem a semmit tevést. Lassan viszont a gyomrom jelezte ideje lenne enni, így neki álltam főzni. Főzés közben hívott Patric elújságolta, hogy hamarabb haza tud jönni, aminek én tényleg nagyon örültem és a hirtelen jött lelkiismeret furdalást is nagyon rosszul viseltem. Vártam, hogy hazajöjjön, akkor talán megszűnik az állandó zavar a fejemben.

Persze én kis naiv azt hittem , hogy egy telefonbeszélgetés elmulaszt mindent. Tévedtem. Alig, hogy leraktam az egyik telefont csörgött a másik. Samu volt.

-Szia-szóltam egykedvűen a telefonba. Elhatároztam bármit is akar, most nem érdekel. Nem adom meg magam.

-Szia. Bocs, de későn végzek tényleg! Miért nem jössz át?

-Fáradt vagyok, hoztam haza munkát is.

-Menekülsz?-nevetett fel.

-Akár, nem mindegy. Pihenjünk ma és majd beszélünk. Most kell egy kis idő hogy átlássak mindent, gondolkodjak. Éljem az életem.

-Áhh, nem férek bele a napi programba.

-Nem ezt mondtam, de nem körülötted forog a világ.-fújtattam.

-Jól van. Akkor aludj jól.

-Te is. Jó éjt. Szia

Na ez gyorsan ment. Gondoltam, majd végre nekiültem a vacsorámnak, a kedvenc sorozatomnak. Később Eve toppant be hozzám, és immár együtt fetrengtünk Kibeszéltünk mindent. Szerinte hülye vagyok amiért nem megyek bele a kalandba és, hogy még ezen is képes vagyok majd napokig agyalni. Ám mégis úgy éreztem, hogy kizsigerel. Minden erőmet és ép eszű gondolatomat leszívja amikor mellettem van. Féltem-e? Igen! Féltem, hogy valami olyat teszek aminek később duplán fizetem meg az árát. Elveszíthetek mindent. Patricet, a munkámat, a céget, a lakásomat, ha hibázok.

Mielőtt ide jöttem volna Párisból Evevel, egy kis fűszerboltban dolgoztam, a szabad időmben írtam. Patricet is a boltban ismertem meg. Szép lassan vált az életünk eggyé, ám mikor Eve előállt ezzel az Amszterdami lehetősséggel, minden a feje tetejére állt. Én nem akartam, illetve nem mertem jönni. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy pénzem se volt, hogy betársuljak, hiába volt már kiadott írásom. Annak az ára édes kevés volt az induláshoz, így azonnal elutasítottam az ajánlatát. drága barátnőm fáradságot nem ismerve Patricet vette célba a tudtom nélkül, aki szívesen támogatott. Az én nevemben fektette be a saját pénzét a kiadóba és fájó szívvel, de a lakást is ő kereste számomra. Rengeteg áldozatot kívánt tőlünk a költözés, mégis úgy éreztük képesek leszünk kiállni a próbákat. Hát baromira kibírtuk, legalábbis én kibaszottul bukásra állok ebben a próbatételben.

Eve hamar észrevette, hogy nem vagyok túl jó társaság és hazament. Én is kikapcsoltam a TV-t, majd összerámoltam és lefeküdtem a hálóba aludni. Nem rég aludhattam, mikor apró cirógatásokra lettem figyelmes. Nem nyitottam ki a szemem, nagyon jó érzés volt, ahogy a puha kéz bársonyosan futott végig az oldalamon, a szerelem lángra lobbant bennem, ahogy végre puha ajkait is megéreztem  magamon,  forró keze gyöngéden ingerelt, hogy képes legyek befogadni férfiasságát. Csukott szemmel követeltem ki magamnak a végre vad és érzéki csókot. Kezeim megindultak testén, hogy viszonozzam a szikrákat. Összesimulva, kígyóként tekeredtünk egymásra, hogy minél közelebb érezzük a másikat. Óvatosan két kezével a fenekem alá nyúlt, hogy megemeljen és magába csúsztasson. Kínzó lassúsággal, egymásba feledkezve élveztük minden egyes mozdulat hatását. A testünk libabőrös volt a kéjtől. A lakás csendjében halk sóhajaink osontak végig bejárva mindent és jelezve a beteljesülés gyönyörét. Elégedetten pihegtem mellette, mire végre szemeim felpattantak. Ott feküdt mellettem, borosta borította arcát, szemei fáradságot, de mégis szeretetet tükröztek.

-Szia.

-Szia.-lihegtem én is. -Mikor , és hogy kerültél ide?

-Az előbb a reptérről telefonáltam, csak a csomagjaimmal volt egy kis gond azért értem ilyen sokára. Hiányoztál!-bújt hozzám.

-Nekem is hiányoztál.Meddig maradsz?-kérdeztem visszafojtott levegővel.

-Sokáig

-Akkor jó.-épp hogy halottam a választ mert fellélegeztem , hogy végre nem hagy magamra. legalábbis egy darabig és már aludtam is Patric ölelő karjai közt.

A reggel zűrös volt. Elaludtunk. Én rohantam az irodába, Pat, viszont szintén valami tárgyalásra sietett, így egy gyors puszi után én a saját autómba, ő meg a taxiba ugorva indult útnak. Egész délelőtt megállás nélkül dolgoztam a még át nem olvasott kéziratokon. Majd mindet három oldal után félre kellett dobnom. Dühített, hogy egy sem a kedvemre való. Épp kávéért nyúltam mikor a mobilom csörgött.Ahogy a kijelzőre néztem a torkomba dobogott mindenem. Bakker. A lehető legjobbkor jött haza Patric. Még képes lettem volna valami őrültséget csinálni.

-Szia.

-Szia, eljössz velem ebédelni kicsi lány, hiányzol!-hallani lehetett a hangján , hogy mosolyog, ami engem még jobban elszomorított. Iszonyatos kettősség tört rám. A kísértés, és hát a vele eltöltött idő bebizonyította, hogy igenis az a fajta szerelem hiányzik az életemből, amit ő tud adni, viszont belőle meg hiányzik, minden racionalitás, ami számomra szintén fontos.

-Nem fog menni! Patric éjjel hazajött.-suttogtam. Azt hittem, ha halkan mondom, majd nem fog fájni neki annyira. Tévedtem. Sőt. Mindenre számítottam de a reakciójára, arra nem.

-Mi? Akkor most ennyi volt! Azt mondtad adsz nekünk esélyt. Nem hiszem el, hogy pénzéhes kurva vagy. Nekem is van pénzem, mennyit adjak, én is vegyek neked egy kiadót. Vagy mit kéne tegyek? Tudod, azt hittem különleges vagy, de tévedtem, egy unatkozó kis felkapaszkodott ribanc vagy.

-Samu állj!-üvöltöttem a telefonba-Én tisztalappal játszottam!Nem ígértem soha semmit.És most sem mondtam, hogy nem akarlak látni, azt mondtam, nem tudom megoldani.

-Hazudj neki, ahogy nekem is teszed.

-Nem hazudtam neked. Neki viszont már igen. Szóval egyenlőre ne oktass ki.

-Baszódj meg Teresa. -majd lecsapta a telefont.


Rám tört a sírás. Nem ezt akartam, nem akartam se őt, se Patricet bántani mégis megtettem, habár az egyikőjük még nem tud róla. Mégis leginkább magamat bántottam, mert két tűz között őrlődtem. A biztonságos és kényelmes kapcsolat között, és a vad és szenvedélyes tüzes kapcsolat között, amit egyenlőre csak a kémia kapcsol össze.

Eszembe jutotta hétvége, a sok minden amit kiváltott belőlem és ahogy csak a szeretkezéseinkre gondolok, főleg összehasonlítva a tegnap estiével még inkább megingott bennem minden. Vágytam Samura. Érezni akartam a belőle áradó energiát, azt a mámort amit csak ő tud okozni nekem. Ellenben vágytam Patric gyöngéd szerelmére, odaadó simogatására.Istenem ahogy Samu csókja elindítja bennem a tüzet-sóhajtottam fel magamban. Nem! Erre gondolnom sem szabaad, mert már attól is csak pezsegni kezd a vérem.
Leribancozott, pénzéhes dögnek titulált. Büdös köcsög. Patric sose tenne ilyet.

Eve mentett meg az önmarcangolásból egy halom aláírni valóval. Óvatosan szemlélt, de csak annyit árultam el neki, hogy Patric éjjel hazajött,. miután ő elment. hümmögött egy párat de aztán az említett telefonált így kiosont az irodámból. Elegem volt a telefonokból mára mégis muszáj volt felvennem és kedélyes hangot megütnöm.

-Szia kicsim. Én végeztem, nem ebédelünk?

Abszolút nem voltam éhes, de belementem.

-Jó, érted megyek! Hol vagy?

A szokásos helyen. Alig fél óra alatt ott is voltam. iszonyatosan hideg volt odakint. Paton is látszott ,  hogy át van fagyva.

-Milyen napod volt?-kérdeztem mosolyogva tőle.

-Fantasztikus! Van egy meglepetésem.-somolygott rám sejtelmesen.

-Mi az?-kíváncsiskodtam mint egy gyerek.

-Kivettem három hónap fizetetlen szabit.

-Micsoda?-hüledeztem. A lehető legjobbkor. Mintha érezné, hogy itt kell lennie velem különben fejest ugrok a semmibe ahonnan nincs visszaút. Mégis valahol piszkálta a csőrömet, hogy akkor Samut nem tudom kiengesztelni és elmondani neki, hogy mi is zajlik bennem.

Útközben ugyanis rájöttem, hogy valószínű ,hogy amit mondott nekem Samu a telefonba,azt nem gondolta komolyan. Egyszerűen csak kiakadt. Kiakadt mert ő is vágyik rám.

-Nagyon örülök, bocsáss meg, csak meglepett-habogtam.

-Azt látom, de ez a meglepetés egyik fele. Én csinálom a filmetekhez a díszlettervezést. Végig ott leszek és ha Jól tudom tied a forgatókönyv.

-Micsoda, és én erről még miért nem tudok?


-Mikor nézted utoljára az emailed?-kérdezte Partic izgatottan kuncogva akár egy kiskamasz.

-Hát, ma még nem, ezért voltál tárgyalni ma?

-Igen!

-Szuper lelkesedtem, de amint rájöttem kivel illetve kikkel is kell együtt dolgoznom rögtön eluralkodott rajtam a pánik. Samu, hisz az ő filmje, vagyis az ő könyve.

1. fejezet(6)

Reggel kipihenve ébredtem az óra csörgése előtt. Ezúttal én akartam meglepni, így kiosontam, hogy reggelit és kávét készítsek. Nem vittem túlzásba, szépen gusztusosan kipakoltam a hűtő tartalmát az asztalra és megterítettem. Tányérra helyeztem mindent, a felvágottól a zöldségekig. Elszívtam egy cigit, ittam egy kávét, majd a fürdőbe igyekeztem, amikor megláttam Eve egyik könyvét az enyém mellett a kulcsos szekrényén.Akkor tudatosodott bennem, hogy igazából ő ismer már engem, az hogy a véletlen egymás mellé sodort miket péntek éjszaka az egy dolog, de mivel tudta kivel tárgyal ,és annak utána nézet alaposan ahogy elnézem, neki sokkal több infója volt rólam. Azonnal a laptopomért siettem volna de az bizony otthon volt, így a telefonom került a kezembe.

-Eve én vagyok-suttogtam a fürdőbe

-Szia!Miért suttogunk?-röhögött halkan.

-A mosdóba  vagyok. Hosszú,hagyjuk,  de kérlek gyorsan mindent suttogj el a fülembe a mai kilences fickóról.

-Miért?

-Mert azt mondtam. Na gyerünk már! Úgy is tudom, hogy megnézted.

-Jó oké mondom már, de nem sokat találtam róla mostanról. A lényeg Hogy Samu Whitenak hívják az apja holland, az anyja amerikai. A The Wolf zenekar frontembere volt, majd a The White-é. Nőtlen, nincs gyereke. A szülei még élnek van egy öccse, akinek a barátnője Letty Franke. Onnan az ismeretség , hogy Letty is nálunk van,csak mivel Letty félig család tag neked kell a fickót képviselni. Mi adjuk ki a könyvét, de nem ezért menedzseled, hanem, mert a könyvből filmet is csinálnak az amerikaiak.

-Köszi! Jah, na majd akkor ott vagyok kilencre ezzel a fickóval.Raktam le a telefont, de még halottam ahogy Eve kérdésözöne megindult.

Halkas, szinte osonva mentem vissza a konyhába egy újabb adag kávéért, ahol megláttam őt. Ismét egy száll semmiben, mondjuk rajtam is csak a tegnapi inge volt.

-Szia-adtam puszit borostás arcára.

-Szia.Nem voltál mellettem, már vagy tíz perce itt ülök egyedül.-durcáskodott, majd ölébe húzott ahogy leült egy székre.

-Bocsi. Együnk mert éhen halok, és még haza kell ugranom a laptopomért.-pörögtem.

-Elviszlek!-Vágta rá rögtön.

-Nem, és nem nyitok most ebből vitát, és ne nézz rám így! Külön érkezünk a kiadóhoz.-Kérlek!

-Jó, de ebből ne csináljunk rendszert.

-De csinálunk, mert van egy nyilvánvaló ok, amiről úgy csinálunk mintha nem lenne, de hagyjuk.

-Rendben.-vágta oda.

Nagyon értékeltem, hogy ennyire ragaszkodik hozzám, és hogy mindent megtesz értem, de elég volt, van nekem önálló gondolatom és életem, amiről én döntök. A feszült hangulatot megoldottam azzal, hogy haza indultam. Nem volt időm gondolkodni, meg akartam Samunak mutatni, hogy igenis okos érett nő vagyok, és  nincs szükségem minden pillanatba az érzékeny lelkem ápolgatására. Nagyon tetszett ahogy ezt csinálta, de voltak és vannak bizonyos helyzetek amikor igen is a sarkamra kell állnom és egyetlen egy ilyen volt. Az üzlet, abban nem ismertem tréfát.

A kosztümöm makulátlanul simult végégi rajtam, összeszedtem minden erőm és minden bátorságom, hogy végre belépjek a tárgyaló terem ajtaján. A gondolataim mégis  ezerfelé szaladtak ahogy megláttam őt, öltönyben az ügyvédjével kávézgatni és valamin nagyon jól szórakoztak, mert nevetett.

-Jó napot.-léptem be széles megnyerő mosollyal az arcomon.-Teresa Zule vagyok. Örülök , hogy itt vannak, elnézést a késésért de feltartottak-néztem Samu szemébe mélyen, kacéran.

-Oh,-semmi baj-mosolygott az Ügyvéd. Valami Edward Holtily

-Nem tesz semmit-mondta Samu.

-Kérem foglaljanak helyet és akkor kezdhetjük is. Mint bizonyára tudják....-mondtam a magamét nekik, de végig Samu szemeit éreztem magamon. Mikor már jó ideje beszéltem levettem a zakómat , hogy csak a sejtelmes blúz maradjon, ami talán merészebb volt, mint amit egy tárgyalásra megengedek magamnak, de most úgy éreztem megérdemli, hogy szenvedjen. Kidülledt szemekkel nézték azt a kecses mozdulatot ahogy félre dobtam a kabátkát a melettem lévő székbe. Az ügyvéd nem is mert rám nézni, de Samu bátrabb volt, szeme elsötétült amint felfedezte, hogy nem viselek melltartót.

-Értik?.-kérdeztem mosolyogva a két férfire, akik hirtelen eszméltek fel, az egyik a félrebambulásból, másik a kábulatból.

-Nem..-szólt volna a drágám, de az ügyvéd közbe vágott, tehát mégis figyelt.-Ha jól gondolom, akkor most azt akarja mondani, hogy  a film harminc százaléka, és a további kiadott példányok bevételének a hetven százaléka.Oké, de meddig?

-Az összesre!-vágtam rá.-Amíg kiadják.Még akkor is, ha jogutód nélkül megszűnne a cég. A filmből viszont csak egyszeri bevételt kérünk, hiszen az nem a mi dolgunk, de a könyv által lett ismert a mű, így közvetítő díj lenne.

-Ez kizárt.

-A megfilmesítés joga csak akkor él ha a kiadó is az engedélyét adja.-megkezdődött a párbaj, az én világom, az amiben otthon vagyok.

-Ravasz.-szólalt meg végül Samu-Ha belemegyek és megbukik a film akkor te lezel gazdag, ha nem megyek bele, mert a könyvben jobban hiszek, és mégis megbukik akkor szegény leszek. Te viszont piszkosul jó jársz,mert nem kockáztatsz.

-Kockáztatok, mert ha bebukik a film, a könyv se fog menni.

-Ez nem biztos. Nem írom alá. Ez rengeteg pénz.

Olyan volt mintha magunkról vitatkoztunk volna. Ő minden áron, mindig és mindenhol fel akart vállalni, de én nem tehettem.

-Enélkül nem tud létrejönni a filmes megállapodás, mert mi a részünkről nem írjuk alá, hacsak elő nem állnak önök egy számunkra is megfelelő ötlettel.

-Szerződést bontunk.-jelentette ki Samu de nem értettem miért, oké, hogy szeretők vagyunk de nem gondolhatta, hogy csakis azért  egy számomra nem kedvező ajánlattal álok elő. Az ő érdekeit képviseljük, felhajtjuk neki a legjobb lehetőséget, de megkérjük az árát. Hiszen egy író, egy alkotó, legyen az bármi, zenész, énekes, zeneszerző, újságíró, mind azért keres ügynököt, hogy híres legyen, hogy bent álljon a vakuk kérésztüzében, és még profitáljon is belőle, magyarán semmi másra nem áhítoznak mint a Sztárságra, ám ennek ára van. Kőkemény ára!

-Rendben, azt majd akkor az ügyvédeink lerendezik. Örültem Uraim. Köszönjük, hogy minket választottak. Viszont látásra.-A hangomban semmi gúny, vagy harag nem bújt, inkább hasonlítottam maga Szent Terézre, semmint egy számító dögre. A meglepetés amit a reakcióm kiváltott mindent megért. Samu feketében úszó szemei szikrákat hánytak, megköszörülte a torkánt és csak halkan beszélt.

-Edward, magunkra hagynál a hölggyel.

Edward már ott sem volt, maga után behúzta az ajtót, és onnantól ott álltunk egymással szemben. A szemeink villámokat szórtak egymásra, a harag, a düh és a vad vágy sistergett a levegőben. Türelmesen tartottam a szemkontaktust, nem akartam én megszólalni először. Kivártam.Ám meglepő dolog történt. Pillanatok alatt átszelte a köztünk lévő távolságot és a falhoz szorítva vadul csókolni kezdett, kezei bebarangolták a keblemet. Mivel nem volt rajtam melltartó a finom anyagon keresztül izgatott. Készségesen simultam a kezei közé és halk ám annál piszkosabb nyögéseim is biztatták a folytatásra.Alsó ajkamba haraptam amint kibogoztam a nyakkendőjét és végre szabaddá tudtam tenni a mellkasát, óvatosan kezdetem haladni csókjaimmal a nyakától egészen a mellkasáig, óvatosan csúszva egyre lejjebb a fal mentén. A köldökénél elidőztem kicsit, ekkor érezni lehetett a bent megfeszített levegő jelét a testén. Minden izma idegszála nekifeszült, ahogy közeledtem ágyéka felé, és mikor végre ajkaim közé engedtem , elégedett sóhaj és megkönnyebbülés rezgett végig a fedetlen bőrén. Libabőrös lett. Elejtettem egy félmosolyt, majd szorgosan folytattam gyötrését.Minden egyes mozdulatnál elsuttogta a fülembe mennyire akar, és hogy Ő is érezni akarja mézédes ízem , a hajam a tenyerébe simította hogy, édes apró kis kínokat okozzon.

Éreztem ahogy utoljára a hajamba túr, majd elönti a beteljesülés, a teste megremeg. Nem volt időm kiélvezni azt a látványt amit én okoztam, pillantok alatt a tárgyaló asztalon voltam, a bokámnál fogva csinált utat magának. Mélyen a szemebe nézett, miközben belém merült. A tekintete még mindig sötét volt a visszafojtott vadságtól.Kínzóan lassan mégis erőteljesen hajtott a pokolba.Kínok kínját éltem át, ahogy ki be ereszkedett belőlem, majd mikor már azt hittem ezt nem lehet fokozni, még kezei is megindultak a testemen. Kiabáltam, szó szerint kiabáltam és könyörögtem, hogy végre én is a pokolba legyek vele.A gyönyör végül megtalált, a lélegzetem elakadt, a torkom porzott, úgy kiszáradt, a ruhám cafatokban, akár csak az övé is. Egy épkézláb darab nem volt rajtunk. Ahogy körülnéztem áldottam az eszem, hogy mikor beléptem a tárgyalóba elhúztam a reluxákat, hogy senki ne zavarjon minket. Így legalább látni nem látták mit csináltunk csak hallották. Ismét magunkra pillantottam Samu épp rágyújtott egy szál semmiben és nekem is adott egyet, ám belőlem kitört a nevetés. Könnyek közt fetrengtem cafatos ruhában a padlón, elázott a sminkem és inkább nézhettem ki egy megerőszakolthoz, mint egy kielégült nőhöz.Eddigi együttléteink közül ez volt a legnagyobb. Benne volt végre minden ami kell ahhoz, hogy én ezt a dolgot ami kettőnk között van messzemenőkig kihasználjam, mindaddig amíg élvezem. Eddig érzelmileg hatott rám, de most már érzékileg is. Nem szerelem volt ez, hanem szenvedély, vágy, vágyakozás, kéj, erotika: kémia.

Velem együtt nevetett, oda ült mellém, apró csókokat lehet a bőrömre, finom édes szavakat a lelkemre.
Megnyílt, kinyílt végre láttam én is őt, nem csak ő engem. Láttam, hogy mitől fél, láttam, hogy miért mosolyog rám. Láttam mit is akar tőlem.

-Felhívom Evet, hogy kerítsen nekünk valami göncöt és ürítse ki az épületet-nevettem.

-Szerintem mindenki a falhoz van tapadva-röhögött.-Kurva hangos voltál Boszi.


-Na te sem vagy egy nebáncsvirág, mint az imént kiderült. Eddig csak próbáltad elhitetni velem, de bevettem. Mondjuk megérte.

-Mi, hogy bevetted?Az nekem érte meg.-dőlt el a nevetéstől.

-Hülye-nyafogtam tettetett hangon-Ne ironizálj, ez most nem az a helyzet.-néztem mélyen a szemébe, komolyságot erőltetve az arcomra. majd a telefonért nyúltam, de elkuncogtam magam. Elég hülye egy helyzet.

-Eve, én vagyok, figyu van egy kis gondom-nem bírtam ki röhögés nélkül-kéne nekem egy kis segítség.

-Mond mi van?

-Hoznál be a tárgyalóba Mr. Whitenak és nekem ruhát.-fojtottam vissza az újabb rohamot., de amint Eve hangos harsonába kezdett nevetni én sem bírtam visszafogni.

-Tőletek zengett?-hüledezett

-Aha, segíts-nyüszítettem.

-Jó igyekszem.-letette.


Kiterülve vártuk a megmentőnket, egymáshoz bújva. Nem beszéltünk,  nem kellettek a szavak, apró cirógatásokkal és lehelet finom csókokkal mondtunk el mindent. Jóleső hallgatásba burkolóztunk, amiből Eve riasztott fel, mint valami tornádó rontott be, de szerintem erre a látványra nem számított mert mint sült hal tátogott, ahogy Samut megvizsgálta odalent , majd ijedten rám kapta a szemeit, és végül ismét megállapodik Samu arcán.

-Hello-nyögte ki végül.

-Hello, léptem oda a kezében lévő szatyrokért amit rögtön Samu kezébe nyomtam, hogy legalább azzal takarja magát, de a hülye nem kapcsolt hanem ledobta a székre az egészet.-Eve megtennéd, hogy kimész mindjárt az irodádban vagyok és mindent megmagyarázok.

-Hát azt ajánlom is, de Mr. White is ott legyen! -röhögött majd kilépett a tárgyalóból.

-Kissé szemtelen a hölgy. Még az életbe nem néztek ijedten a Főnökre-röhögött Samu, majd elkezdett öltözködni. Teljesen egyszerű ing volt, bár talán kissé nagy. Nekem meg Eve a legszarabb ruhát hozta bosszúból. Melegítő nadrág és a kedvenc kinyúlt pólóm, ami az irodámban volt az edzőcuccomba.

-Megölöm,-sóhajtottam fel, ahogy magamon végig néztem, persze Samu megpróbált kiröhögni, de egy határozott és célzott csúnyán nézéssel minden erejét összeszedve lenyelte öltözékemre való beszólásait.

-Találkozunk ma?-kérdezte könnyedén. Végre eltűnt köztünk a feszkó, és a minden áron akarás. Eltűnt a kérdés, akarom, nem akarom. Akartam! Ennyi.

-Igen. Háromkor végzek, utána hazamegyek, majd hívj fel napközben és megbeszéljük, de most megyek, mert Eve kiszögel.

-Dehogy szögel, csak félt és nem tudja mi zajlik. Ennyi! Csak akkor tud falazni, ha beavatod, ezt ne felejtsd el.

-Beavatom, ne aggódj, minden piszkos részletet tudni akar majd.-nevettem fel. Az irodában most tűnt  csak fel elég sokan minket figyeltek.-Most , jobb ha mész.-nyújtottam a kezem hivatalosan, mire ő odahúzott két puszira.

-Ez még nem feltűnő, súgta oda gyorsan. Én közben a lift felé tereltem.

-Később hívj.


Elment, én pedig szép lassan lépkedve bevetettem magam az oroszlán közé. Eve rosszabb volt mint egy bulvársajtós. Tényleg mindet tudni akart és láttam örül, hogy most nekem ez jó. Biztosított, hogy mindent megtesz ha szükségem van rá szóljak bátran.

1.fejezet(5)

Álmomban nem volt még ilyen randim, de az biztos, hogy megérte beadni a derekamat. Neki mindenképp, az én  látványomért. Mikor megláttam a havas  rét közepén a repülőt még semmi ellenérzésem nem volt. Imádtam repülni kicsi korom óta, gyerekként a nagybátyám sokat furikázott minket ,mikor ott voltunk nyaralni a többi unokatestvérrel

Ám egy bizonyos magasságon, az én drágám elkezdett beöltözni. A filmekbe láttam csak ilyet de tudtam, hogy ugrani fog. Féltettem. Én mindig is iszonyatosan féltem az ilyen hülye sportoktól. Azt vallom az ember álljon két lábban a földön fizikálisan és lélekben szárnyaljon. Rettegtem, hogy valami baj éri, olyan elszántsággal vette magára a hacukáját, mintha épp egy világ megmentésére igyekezett volna. Ám a képem akkor nyúlt meg mint a rétestészta, amikor bambaságom kihasználva azt vettem észre, hogy engem is öltöztetnek.

-Nem, nem, nem és nem!Szó sem lehet róla!-kiabáltam és próbáltam levenni magamról a rám aggatott sok szirszart.

-Bíz bennem!-nézett határozottan-

-Jó, majd ha leszeded rólam ezt a sok vackot, akkor bízok! Jelen pillanatban szentül hiszem ki akarsz nyírni!-a hangom tuti két oktávval feljebb volt.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. Együtt ugrunk.-simogatott el egy tincset a szememből, amik szikráztak az idegtől és a méregtől.

-Utállak!-nyüszítettem-Félek, nem akarom!

-Hidd már el az istenit, hogy jó lesz!-röhögött a képembe, -ne legyél már ennyire beszari!

-Ez nem beszariság, csak józan ész! Nem akarok meghalni, egy nyamvadt kocsiba is majd össze szarom magam, nem fogok most repülőkből ugrálni, hogy hátha sose halok meg!-őrjöngtem.A félelem elhatalmasodott rajtam.

-Jó, oké, gyere, adj egy csókot mielőtt leugrom, majd a többiek leszedik rólad ezeket-mutattat a rajtam lévő maskarára. Odaléptem hozzá, hogy megcsókoljam  és lenyugodjak. Lehet hülyén hangzik, de nem akartam, hogy úgy ugorjon ki, hogy veszekedtünk, hiszen sosem lehet tudni. Óvatosan hajolt a számra, de annál vadabbul ostromolta, a tűz ismét lángra gyúlt és meg sem halottam, ahogy a fülembe suttog.

-Ne félj, vigyázok rád, engedd el magad.

Abban a pillanatban, egy időben  nyílt az ajtó és hangos csattanásokkal hozzá lettem csatolva Még egy sisakot és maszkot és egy szeműveget gyorsan rányomtak a fejemre és már  időm se volt megszólalni , el is rugaszkodott a gép oldalából bele a semmibe.
Torkom szakadtából üvöltöttem, a kezeimet és a lábaimat automatikusan széttártam, a szél alattunk és felettünk süvítve vonyított, a felhők vattaként terültek szét mellettem. Leírhatatlan érzés volt, ahogy madárként, hozzásimulva repültem a nagy kék semmiségben. Hirtelen egy rántást éreztem magamon, kinyílt az ernyőnk és immár lassabban gyönyörködhettem az alattam elterülő hófehér tájban. A fenyők tetején apró tobozok rajzolódtak ki előttem, mikor meghallottam a hangját, eddig elfoglalt a megsemmisülés. Iszonyatosan féltem, de amint lassult a tempónk már csak az adrenalin dolgozott bennem.

-Ne rakd le a lábad , majd ha csak szólok , megtartalak csak dőlj kicsit hátra-oktatott ki, ahogy a föld egyre közelebbinek tűnt.

-Jó-nem tudtam többet szólni.

Dühös voltam, amiért rászedett és dühös amiért képes lettem volna kihagyni az ugrást a félelmeim miatt.Úgy tettem ahogy mondta, a földközelben ő tette le először a lábait én hátradölve vártam az utasítást, ami nem is váratott magára.

-Most-szólt.

Amint talajt éreztem a lábam alatt megnyugodva terültem el a hóban, hogy kiélvezzem a felejthetetlen élmény minden egyes pillanatának morzsáját.Ám amint az önelégült fejét megláttam az arcom felett vigyorogni kitörtem mint a vulkán. Ütöttem ahol csak értem!

-Menj a bánatba, hogy teheted ezt velem?-És ha szívrohamot kapok az ijedségtől, vagy nem nyílik ki az ernyő és meghalunk? Normális vagy?-a végén már röhögtem-Ez bitang jó volt! Még egyszer!-Terültem vissza a hóba.-Igaz, hogy végig villogott a beszart lámpa a fejem fölött, de ..á, akarom még!


-Na szép, ezért kell elverni-durcáskodott.

-Majd kiengesztellek.

-Jó, na gyere mert megfagyunk.


Miután hazamentünk  egy forró közös zuhany után tisztán és illatosan éheztünk, így  elmentünk ebédelni. Egy hangulatos kis kávézóba mentünk, ahol egy kellemes sodort cigaretta egy kávé és sok sok finom étel mellett beszélgettünk.

-Szeretem a hetvenes éveket-kortyoltam bele a kávémba. -Jó a zenéje-röhögtem el magam.

-Aha, bár nem az én zenei világom, de maga az az életérzés nekem is bejön.-Stúdió 54-rötyögött ő is

-Ahh, csak láthattam volna-nyögtem.

-Állítólag csináltak róla fimet!-mondta nekem okoskodva.

-Nem mondod, hogy te még nem láttad! Az egy nagyon nagy klasszis film, ez olyan mint az Ördög ügyvédje, vagy az Elemi Ösztön.

-Jah, azt ismerem-nevetett. Élünk mint hal a vízben és baszunk mint a nyulak.

-Pasik-csaptam vállon.- Ez megragadt mi?

Késő délután volt mire szedelődzködni kezdtünk, de nekem még fontos kérdéseim és kételyeim lettek volna, amiknek végül hangot is adtam az utolsó korty kávénál.

-Hogyan tovább?Mi lesz most? Együtt töltöttük a hétvégét, de mi lesz ezek után? -kérdeztem halkan.

-Ezt neked kell eldöntened-nézett mélyen a szemembe, szinte már hipnotizált, az arcán nem láttam semmi más érzelmet mint vágyakozást és szeretetet.

-Nem hagyhatom el.-nyögtem fel.

-Én nem kértem-csókolt bele a kezembe.-Mi lenne ha adnál egy kis időt magunknak, magadnak, nektek. Én várok, természetesen ésszerű határokon belül.

-Te most tényleg azt mondod amit hallok?-néztem értetlenül-Belemennél egy szeretői viszonyba?-tettem fel nyíltan a kérdést.

-Igen, egy darabig. Miért ne?

-Nem akarnék második lenni.-adtam pontos választ.

-Nem leszek. Hidd el, ő már most a második és ezt te is tudod, a kérdés inkább csak az hogy az utolsóból lesz e első?

-Erre még most nem tudok válaszolni.

-Nem is kell kicsi lány. Ez a jövő ,én pedig a jelen vagyok, ő meg a múlt! Hiszen most sincs itt.

-Dolgozik.-szálltam Patric védelmére.

-Oké. Akkor most ott alszol nálam, vagy haza vigyelek, vagy mit szeretnél?-ismét kaptam egy kézcsókot.

-Holnap munka van, te nem dolgozol?

-De, kilenctől van tárgyalásom.

-Nekem is egy zenész könyvet írt és kilenckor tárgyalok a Wolf lemezkiadónál.

Elmosolyodott. Szemei vidámságot tükröztek. Titokzatos volt. Ez tűnt helyes szónak rá.


-Igen, velem lesz tárgyalásod ezek szerint. Eve Trung lett volna a menedzserem, de akkor ezek szerint te leszel.

-Hát ezért sunnyogtál amióta Lettyvel összefutottunk! Ezért nem árultad el mivel foglalkozol.-nevettem

-Igen, ezért.Akkor most nálam alszol?-nézett rám szemöldök húzogatva.

-Jah, persze aludni mi?De ha itt tartunk uram! Igazán bemutatkozhatna.-röhögtem

-Nem, csak ha nálam alszol.

-Ha nem alszok ott, akkor reggel úgy is megtudom, nem mindegy?

-Hát nem!-röhögött képen!-De legyen. Samu White hölygem részemről a szerencse.-hajtott fejet előttem.

-Üdvözlöm , Teresa Zule.

-Gyönyörű vagy!

-Ez most , hogy jön a nevemhez?-néztem kérdőn mosolyogva.

-A neved is az! Na,  gyere te némber, mert én elfáradtam.

-Jövök.

Egymás karjaiban feküdtünk az ágyban. A mai nap folyamán kiderült, hogy mind a ketten nagyon szeretünk filmet nézni, így a közös fürdés után, ami már hagyománynak számított az ágyban kötöttünk ki. A zuhany alatt ismét felejthetetlen érzéseket okoztunk egymásnak, így elégedetten, és talán kissé fáradtan simultunk egymás karjaiba, alkalmanként egy egy apró, ám annál szenvedélyesebb csókokat váltva.

Fáradt voltam, a sok szeretkezéstől,  a kialvatlanságtól. Ám talál leginkább a történteken való agyalásban is elfáradtam. De a karjaiban ott semmi mást nem éreztem mint békét. Akkor még nem is sejtve, hogy a holnap micsoda kálváriát tartogat számunkra.

1. fejezet(4)

Egész úton a lakásig csicseregtünk. Teljesen elterelte a gondolataimról a témát, így felhőtlenül és minden rossz érzés nélkül érkeztünk meg hozzá. A kocsiból kipakolva kisebb hócsatába bonyolódtunk, sétáltunk még egyet, így végül teljesen átfagyva léptünk be a meleg lakásba. Természetesen megtorpantam, de egy aprócska simogatással és puszival kifejezte, hogy bátran menjek beljebb hiszen ott a helyem. Zavarom szintén hamar elmúlt, a forralt bor illata belengte az egész házat. A kanapén ültem amíg a bögrémre vártam.

-Parancsolj!-nyújtotta át a meleg italt és szorosan mellém telepedett le a heverőre.-Nem fázol?

-De, kurvára!-röhögtem, majd meg fagytam, tiszta víz volt mindenem, de nem akartam azzal indítani, hogy bocs, de forró fürdőt vennék.

-Baszki te tiszta víz vagy!- ahogy végigsimított a combomon.-Gyere!-majd kézen fogva felhúzott a kanapéról.

Én kis naiv azt hittem elküld átöltözni, vagy minimum bezavar a fürdőbe , hogy rendbe szedjem magam, de nem! Csiga lassúsággal elvette a poharat a kezemből végig a szemembe nézve közelített felém. Nem csókolt, nem tett semmit, egyszerűen elkezdte felfelé tűrni rajtam a blúzom, de úgy, hogy még véletlenül se érjen a bőrömhöz. A levegő a tüdőbe rekedt. A szeme a reakciómat figyelte, a mellkasom szaporán emelkedett majd süllyedt, a blúz lekerült rólam. A melltartóm ívénél végig húzta a kezét a finom anyagon, na itt már hangosan ziháltam, de nem szóltam. Álltam megkövülve és vártam, hogy megsemmisüljek.
A nadrágommal sem finomkodott, óvatosan kigombolta, lehúzta a cipzárt, két kezét a fenekemre simította, a nadrág alatt, így a nadrág a térdemnél kötött ki, pajkosan felhúzott szemöldökökkel, a vállaimnál fogva leültetett az ágyra, hogy le tudja rólam húzni a vizes anyagot.

Zavarban voltam. Nem kicsit. Ott ültem egy szuper pasi előtt, aki a vesémbe lát egy szál fehérneműben. Amikor a zoknim vette le azt hittem meghalok, ahogy erős kezeit a bokámra tapasztotta. Ki voltam szolgáltatva, neki, az érzéseimnek és annak a meghatározhatatlan érzésnek, amit a tekintete és a tette kiváltott belőlem. Ajkaim elváltak egymástól, a szám kiszáradt, a levegőm elfogyott, a testem remegett, de már nem a hidegtől, hanem a vágytól!

Felegyenesedett, majd piszkosul szemérmetlenül végignézett rajtam, amikor ellépet a kanapétól azt hittem felpattanok és követem, de nem, kétségbeestem, hogy most miért megy el, miért hagy el, nem kellek neki, nem tetszik amit lát? Épp, hogy ki nem csordultak a könnyeim, amikor visszaért egy finom meleg és vastag pléddel, hogy belecsavarjon! Felhúzott a kezeimnél fogva az ágyról, körbecsavarta rajtam a takarót,majd játékosan visszalökött a kanapéra egy csók közben.

Végem volt! Könyörögtem.Könyörögve esedeztem , hogy végre adja meg a testemnek azt ami jár.A lelkemnek a szárnyalást.
Könnyed mozdulattal tornáztam magam-alá hogy végre én irányítsak. Meglepődött, mosolyogva hajolt egy csókért, amit készségesen megadtam neki,  utána szépen lassan én is lehámoztam róla a ruhákat, hogy érezhessem puha pöre minden porcikáját. Egy váratlan pillanatban azonban a földön kötöttem ki. Felettem széles vigyorral ő.

-Mond ki a varázsszót, mert tettem egy ígéretet.


Nem halottam tisztán, de szép lassan eljutott az agyamig mit mondott. Ám mégis a tetteim beszéltek először helyettem.
Még mindig nem ért szinte hozzám, most én garázdálkodhattam testén büntetlenül, ám felemésztett a vágy, hogy egymáséi legyünk. Vad simogatásomat és csókomat halk szavakkal zavartam meg.Hogy végre értse.

-Kérlek, könyörgöm!-lihegtem akadozva, mert szemem könyörgését észrevéve, egyből elmerült bennem.

Lassan, őrjítően lassan mozgott bennem, szemei vasmarokként tartottak fogva. Meg sem sem mertem mozdulni, pedig a kéj ott csörgedezett az ereimben, de megfeszítettem a testem, hogy vissza fogjam magam. Épp, hogy csak megemeltem a csípőmet, mikor kicsusszant belőlem. Csókokkal halmozott el, hogy végre a lábaim közé furakodjon. Készségesen tártam szét magam, hogy nyelve játékával elérje, az ördög tornácán táncolhassak.

A szőnyeget markoltam, a fejem hátra hanyatlott, hangom ijedt sikolyként verődött vissza a lakás csöndjéből.Hörögtem, nem kaptam levegőt, ahogy a melegség elöntötte a szerveimet, minden erőm elhagyva terültem szét, hogy immár felém tornyosulva forró csókban ölelkezzünk össze és ismét eggyé válva teljesítsük be a végzetet.

Később én voltam aki a gyönyör gyönyörét hoztam el neki , élvezet volt nézni a homlokán végig csörgő cseppeket, miket a tűz és a kéj okozott.

-Megőrjítesz-lihegte végül.

-Te is engem.-bújtam mellkasához.

-Ennyit a filmnézésről.-röhögött-ez dupla oscar volt! Kicsi lány, te ilyen vagy mikor megkapod amit akarsz?

-Gondolod, hogy megkaptam-néztem sértődötten, hogy egy kicsit húzzam az agyát.

-Na megállj, -kezdett el csikizni-, ezért most meglakolsz.


Olyan jó volt, felhőtlenül csak lenni. Vele lenni, érezni és nem gondolkozni.Pihenés képen tényleg befeküdtünk végre az ágyba, bár a nappaliból a szobáig vezető út sem volt unalmas főleg útba ejtve a fürdőt, de a film is nagyon jó volt. Bár lehet, hogy az ágyban elfogyasztott sodort cigaretta, és a duplán forralt bor miatt tetszett csak a film, vagy a csodásan eltöltött éjszaka miatt. Észre se vettük, de már kint hajnalodott, mikor végre egymást ölelve elnyomott minket az álom.



A reggel gyönyörű napsugaraira ébredtem, amik meg meg csillantak a kinti hatalmas hóban.Ami még mindig szakadatlanul szakadt. Ámulva néztem az ablakon a kinti tájat, több tíz centi borította az utcákat és a házakat, az utcán, kiabáló autósok és utcai munkások, járókelők idegeskedtek, az ellehetetlenedet helyzet miatt ellenben az én lelkemben olyan pillangók szálltak színes virágokról zöldellő fűszálakra amik a szívárvány színeiben pompáztak. Persze rögtön felröhögtem magamon, hogy ilyet én még sose gondoltam, nem hogy tettem..rózsaszín köd borította el a szívem és a fejem.

-Mit nézel kicsi lány?-halottam azt a halk rekedtes hangot, amitől pusztán elélvezek.

-Esik a hó!-fordultam hozzá, ám gyermeki mosolyom kiröhögte.

-És te ezért vigyorogsz mint a vadalma, vagy inkább értem?-ismer. Nem tudom, hogy csinálja de ismer.

-Lebuktam,- borultam rá az ágyon.

Kávé reggeli, majd mint valami rabszolgahajcsár, elkezdett sürgetni, hogy készülődjek. A kényelmes ruha erre kellett, indulás van.

-Gyerünk kicsi lány, elég volt a lustálkodásból, és amúgy is az ágytornádtól mozdulni alig tudok, szóval valami más tevékenység sem ártana.

-Nem tudtad , hogy a rendszeres mozgás jót tesz a testnek?-húztam fel a szám.

-De, tudtam. De gondolom nem az egyoldalú mozgás!

-Hát, ha uraságának ez túl egyoldalú volt, akkor majd keressen mást eme tevékenységére, mert nekem könyöröghet többet nem tornázom magával.-simítottam a kezem az ágyékára, ami már érezhetően éledezett, majd sarkon fordultam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Belül majd meg pukkadtam a nevetéstől, főleg mikor kintről meghallottam azt a mesés hangot!

-Boszorkány.-nevetett-Te nyertél! De azért menjünk el, ha már megszerveztem, tetszeni fog!-kérlelt. És én készségesen megadtam magam.

1. fejezet/3

Hamar félre raktam az ellenérzéseimet, hiszen Low csókja ott bizsergett még a számon, a szűnni nem akaró vágy a véremben zakatolt. Semmi mást nem láttam magam előtt, mint hogy önző módon, most az egyszer végre valamit magamért csináljak, mert nekem úgy jó! Nem hálából, vagy azért mert ezt várják el tőlem. Akartam, kívántam. Az ismeretlen félelem amit ez az egész izgalom okozott még inkább feltüzelte bennem, a lelkem legmélyén lakó vulkánt. Mert ott volt! Ott volt eddig is, de senki nem vette a fáradságot, hogy felélessze. Saját magamat láttam egy olyan oldalamról, amiről csak remélni mertem hogy létezik. Nő voltam. Ízig vérig. Minden porcikámmal éreztem azt a felemelő érzést, amit eddig csak sejteni véltem.

A telefonomon elellenőriztem hogy mennyi időm van összekészülődni, elvesztettem az idő érzékemet, ahogy magamban álldogálva a gondolataimba merültem és akkor vettem észre, hogy Eve már vagy ezerszer keresett. Gyorsan tárcsáztam még mielőtt riasztja a hadsereget, mert nem talál.

-Csak, hogy méltóztatsz visszahívni? Mi a bánatos picsa történt? Hol vagy? Jól vagy? Élsz? Baj van? Mit csinált veled az a barom?-levegő nélkül ontotta a kérdéseket, de leállítottam.

-Eve, vegyél levegőt. Élek, hiszen akkor nem hívnálak. És , hogy mit csinált velem az a barom? Baszki csodát!-mosolyogtam bele a félhomályba.

-Ideje volt!

-Tudom, de ezt ne most beszéljük meg, a lényeg, hogy a hétvégét nálad töltöm a tanyán.

-Jó, számíthatsz rám.

-Köszi.-lélegeztem fel.

-De tudod, hogy ennyivel nem úszod meg. Mesélned kell!

-Fogok, de még nem tudok! Egyszerűen még én magam se tudom mit kéne meséljek, hidd el, hogy atomjaira vagyok szedve.

-Az már tegnap is látszott rajtad. Nem tudom mit mondott, de hogy beletrafált az biztos. Vagy nagyon jó érzéke van hozzá, vagy tényleg te kellesz neki. Azért vigyázz, mert könnyen megégetheted magad. Én veled vagyok, ha kellek szólj!

-Köszi, de most mennem kell, össze kell készülődnöm. Nála leszek!

-Hogy hívják amúgy? Nekem olyan ismerős volt.

-Nem tudom.-nevettem-azt mondta nem az a lényeg. Eve bonyolult majd elmesélek mindent. Szeretlek és Köszi.-hadartam. Szabadulni akartam, hisz nem tudtam volna elmondani úgy , hogy  más is megértse mi zajlik.

-Jó, na puszi.

-Szia!


Villám sebességgel tusoltam le. Nem tudtam milyen programot fog kitalálni mára, ezért tanácstalan voltam mit is pakoljak be, vagy mit vegyek fel. Álltam a szekrény előtt tanácstalanul, mikor ismét a telefonom csipogása zavart meg. Üzenetem érkezett.

" Öltözz ki! Holnapra kényelmes ruha. Sietek! Csók  ui: alvó ruha nem kell :)"

Na ha eddig nem gondoltam volna, hogy a gondolataimban olvas most már szinte biztosra vettem. Ám az a kis utóirat roppantul felkeltette az érdeklődésemet. Irultam pirultam magamban. A képzelőerőm javult valamicskét az elmúlt pár órában. Szexi fehérneműt vettem fel, majd egy nagyon egyszerű fekete nadrágot, hozzá, egy sejtelmesen átlátszó fekete- fehér blúzt, ami kiemelte a dekoltázsom, nem volt túl kihívó, de maximálisan úgy éreztem magam, mint aki most lépett ki egy magazin címlapjáról. Vad füstös szemeket gyártottam magamnak, és jól begöndörített hajamat a fejem tetejére tornyoztam.

Egy kisebb táskába, farmert, pólót és kényelmes cipőt dobáltam. Pulcsit raktam, hiszen egyre jobban megmaradt a szűnni nem akaró hóesésben a fehér takaró. A neszesszerem a végén dobtam be a táskába. Egy másik táskába a telefontöltő, a pénztárca, a mobil került. Épp, hogy elkészültem, mikor kilencet ütött az óra. Izgatottan léptem ki a ház elé, ahol ott állt ő az első hóban, kezében egy szál fekete tulipánnal. Csibész mosollyal a száján. frissen borotválva, elegáns ruhában. Nem hittem a szememnek. Eddig is jól nézett ki, de most, az állam a padlón volt. Szorosan a karjaiba csapódtam, hogy minél előbb csókolhassam azt a hívogató ajkat. Nyelvünk vadul kapott a másiké után, szabad keze a fenekemre simult.

-Szia.-nyögte a csókunk után.

-Szia! Ezt nekem hoztad?-néztem a tulipánt.

-Igen!Beviszed? Addig én berakom a csomagod a kocsiba-észre se vettem a gyönyörű fekete autót annyira lekötött Ő.

-Sietek!-adtam egy gyors puszit a szájára, majd visszasiettem a lakásba, hogy vízbe tegyem a virágomat.

Pillanatok alatt végeztem, és szálltam be mellé az autóba.Vigyorogva figyeltem minden mozdulatát, ahogy beindította a motort, majd sebességet váltva elindultunk, egyik kezét rögtön a combomra helyezte. Felbátorodva én is ugyan ezt tettem. Úgy gondoltam eljött az én időm, itt volt a bosszú ideje. Szép lassan kezdtem el simogatni. Először apró mozdulatokkal haladtam lefelé, majd egyre feljebb simogattam, az ágyékához közel. Ártatlanul tettem fel a kérdést, ami annyira foglalkoztatott.

-Hova megyünk?-kérdeztem hanyagul, miközben már majdnem a férfiasságát simogattam, de hírtelen a térdére irányítottam a kezem.

-Inni!-adta a tömör választ, de a szemében látszott a tűz.- Egy kedves barátomhoz. Buli van nála, megígértem, hogy beugrunk, de nem maradunk sokáig. Más tervem van.-Nevetett rám.

-Igen és mi?-rekedt bennem a levegő, ugyanis aljas módon ő nem játszott, egyenesen a testem középpontjához fúrta a kezét.

Nem válaszolt csak vigyorogva elvette a kezét, majd két cigit gyújtott, az egyiket nekem adta és laprákólt egy szép nagy ház előtt.

-Na gyere.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen kiszállni.

-Gonosz vagy-fújtattam durcásan, mire hangosan felnevetett.

-Én vagyok a gonosz? Akkor az előbbi kis akciód mi volt? Örülj, hogy még élünk! Össze is törhettem volna magunkat.

-Élvezted?-hajoltam most én hozzá, hogy a leheletem csiklandozza a bőrét.

-Mindennél jobban!-adott puszit a hajamba.-Na gyere menjünk!

-Oké.

A házban kellemes hangerővel szólt a zene, mindenhol jókedvű, iszogató kissé spicces alakok bóklásztak,jókedvűen nevetgéltek. Valóban nem sokáig voltunk ott hiszen egyetlen nőként nem igazán találtam a helyem. A fiúk kedvesek voltak, épp az esti csajozó útra alapoztak. Egyetlen egy srác volt aki nem lopta a szívembe magát, felettébb pofátlan kérdésével.

-Te nem jössz velünk?-kérdezte Lowtól

-Lownak majdnem kiköpte a sörét, úgy meglepődött a kérdésen, valószínű számára is egyértelmű volt, hogy engem nem dísznek vitt oda, de a srác tudomást sem vett rólam.

-Na haver, te tényleg nem jössz?-kérdezte tőle, de végig az én szemembe nézett bosszúsan. Úgy éreztem ideje megmutatnom, ki is vagyok valójában. Nem az a törékeny kis teremtés amit gondolnak rólam. Mert szerintem a titkos hódolóm is azt hiszi, hogy a karjaiba omlottam, az aszt teszi, hogy nem vagyok képes kiállni magamért.

Épp válaszoltam volna valami frappánsat mikor a srác egy szál cigit kért tőlem. Megfontoltan, és lassan nyújtottam felé a dobozból kivett egy szálat.

-Tessék-mosolyogtam a szemeibe nézve. A szemeim villogtak a dühtől, ám ezt ő nem tudhatta.

-Kösz.-vetette oda mellékesen. Ez volt az én időm.

-Igazán nincs mit, mindig szívesen segítek annak aki rászorul!

Mindenki kocsonyán lógó szemekkel figyelte a jelenetet, Low tüdejében még a levegő is bent rekedt, drága haverja reakcióját figyelve. És, ahogy számítottam robbant a bomba.

-Segítettél?- szinte visított-csak egy Kurva cigit kértem. Nem segítettél, mindjárt hozok neked egy egész dobozzal!-őrjöngött.

-Köszi, de nem szorulok rá! Van cigim. Nekem van!-hangom nyugalmat tükrözött-Viszont az italomat még nem kaptam meg!-fordultam egy másik sráchoz aki eddig nagyon kedvesen viselkedett velem.

-Mi vagy te playmate?-jött a gúnyos kérdés, amire már durrant az agyam.

-Ne haragudj, de te kompenzálsz?-majd elröhögtem magam és Lowra néztem, aki még mindig döbbenten figyelte szótlanul a történéseket.

-Azt hiszem mi indulunk!-szólalt meg végül.

-Miért?-néztem rá dühösen. -Még nem válaszolt!

Nem volt idő megvárni még kitör a harmadik világháború, ugyanis Low, finom mozdulatokkal, de határozottan az ajtó felé terelt, majd gyors köszönés után a kocsiba ültetett.

-Mi a franc van veled?-röhögött.

-Miért?

-Őt még soha senki nem hozta így ki a sodrából. Tetszel neki, miért hergeled?

-Dehogy hergelem! És dehogy tetszem neki!Hülye vagy?

-Nem vagyok, de ismerem! Kellesz neki és tesztelt, de a fagyi visszanyalt!- olyan jóízűen nevetett és hallani lehetett a büszkeséget a hangjában.

-Öülök, hogy jól szórakoztál! Ám azt azért megkérdezném, miért is nem mész velük este?-húztam fel
 magam.

-Te féltékeny vagy?-nézett rám megkövülten.

-Dehogy! De azt ne mond nem volt bunkóság előttem ilyet kérdezni? Az meg már egy másik ügy, hogy nem volt túl intelligens nem reagálni a helyzetre!-mondtam a magamét!

-Te most azt gondolod, nekem ki kellett volna kérnem magamnak, hogy nem megyek csajozni, csak mert te ott voltál velem?-haragos volt.

-Igen, azt gondolom.

-Én meg azt gondolom, hogy kettőnk közül én sokkal nyíltabb lapokkal játszok!

-Nem, te semmilyen lapokkal nem játszol, csak velem, - vágtam oda - de akkor játsszál, menjünk már innen-kiabáltam.

Low nem indította a kocsit így kérdőn néztem rá. Pillantásunk találkozott és nem volt vissza út, már faltuk is egymást, mikor már nem volt levegőnk, elváltunk és az éltető oxigénért kapkodva lihegtünk. Indította a motort, kezét a megszokott módon a combomon pihentette.

-Igazad volt!-suttogta-ki kellett volna állnom melletted, még akkor is, hogy tudom mi a helyzet. Ők ezt nem tudták és így nem tüntettelek fel jó színben.

-Na végre , hogy leesett.-sóhajtottam.-Figyelj fáradt vagyok, vigyél haza!

-Nem!

-De, ezt akarom. Sok volt! Összezavartál, gondolkodnom kell.

-Nálam is tudsz, most így nem engedlek el, ígérem egy újjal sem nyúlok hozzád, csak ha nem könyörögsz, de ne menekülj! Élvezd már az istenit!


-Jó, akkor menjünk hozzád-pusziltam bele a kezébe.-Köszönöm.

-Szívesen kicsi lány.

1 fejezet/2(piszkozat)

Egymás kezét szorongatva léptünk ki a csípős hidegbe, a hópelyhek épp akkor kezdtek el hullani. Kedvem lett volna ugrálni örömömben, imádtam a havat, kislány korom óta. Gyerekként, mindig apukám húzott a szánkón, korcsolyázott velem a befagyott holtág jegén. Imádtam! Hirtelen még apám illatát is az orromban éreztem. Mosolygásra késztettek az emlékek és ez Neki is felkeltette a figyelmét.

-Mit mosolyogsz kicsi lány?

-Csak egy emlék.-húztam meg a vállam.

-Egy semmiség miatt nem csillognak így a szemeid és nem folyna a könnyed- húzott magához, a mellkasára vont és az arcom simogatta -Mi az? Meséld el!

-Imádom a havat, kislány koromban apukám rengeteget játszott velem télen. Olyankor több ideje volt rám, és eszembe jutottak a szép emlékek.-bújtam szorosan a nyakához, hogy finom csókkal borítsam be.

-Látod! Szerintem ez nem semmiség! Én is imádom a havat, velem is sokat játszott az öregem, bár az öcsémmel is, így mindig nekem kellett a megértő, okos ,nagy bátyjának lennem. Anyukám, mindig forró kakaót hozott ki nekünk a hátsó kertbe, olyan tömény csoki szaga volt, és finom! Azóta sem érzem soha olyan finomnak, pedig még most is szokott nekem csinálni.-fintorgott

Észre se vettem, hogy egy étterem előtt ácsorogtunk és beszélgettünk ölelkezve, mint két kamasz, de olyan jó volt hallgatni az emlékeket, érezni a szeretetet ami a szavaiból áradt. A mobilom csörgése zökkentett ki a melankolikus idillből.Ahogy a kijelzőre néztem tudtam, hogy muszáj felvennem, hiszen jobb ha túlesek rajta. Valószínű az arcomra volt írva a kétségbe esésem, őt még sem akartam megbántani.

- Addig foglalok asztalt és kérek egy meleg teát.-nyomott puszit az arcomra szomorkásan. Megbántottam! Ezért kellett volna tisztázni mindent és beszélni, pont ő mondta hogy felesleges, és majd most ő fog duzzogni, mert nem tudta, hogy én máshoz tartozom. A düh átsuhant rajtam, majd fogadtam végre a hívást.

-Szia!-próbáltam örülni,-mi a helyzet? Végeztél?

-Igen, hulla vagyok, csak azért hívtalak, hogy lefekszem aludni ne hívjál, egész éjjel a tervezésen vitatkoztunk.  Éhes vagyok, szóval eszek aztán alszom végre. Nálad minden oké? Hol vagy, utcán?

-Aha, eljöttem bevásárolni, aztán úgy döntöttem, átmegyek Evehez szóval tudod kint a tanyán nincs térerő, nem érsz utol a hétvégén.

Fogalmam sincs miért hazudtam, vagy hogy honnan jött egyáltalán ,de az agyam egyfolytában a durcás jóember körül forgott, aki épp a bejárat mellett foglalt helyet és kitartóan engem bámult az üvegfalon keresztül.

-Hát nem örülök neki.-jött a hang a telefonból, amin persze felkaptam a vizet.

-Miért? Mi a bánatot csináljak? Üljek otthon, kötögessek téged várva? Mikor is jössz, három hét még? Ahh, addigra megöl az unalom.

-Mért nem mész át anyámékhoz?

-Mert! És ezt már megbeszéltük! Anyádékkal semmi bajom, de a bátyád hülyeségére nem vagyok kíváncsi. És különben is, ott is csak unatkoznék. Evenél legalább hülyülünk, iszogatunk ott lesznek a többiek is.

-Jah, iszogattok

-Na jó, hülye vagy! Irigyled, hogy én jól érzem magam. Vagy csak neked lehet menni sörözni a haverokkal?

-Nem, jól van. Igazad van! Fáradt vagyok,  majd hétfőn este hívlak. Akkor lehet én is elmegyek korizni a hétvégén a srácokkal.

-Jó ötlet, menjetek és érezzétek jól magatokat.-lágyult el a hangom.

-Puszi.

-Szia, szeretlek!

-Én is. Csáó.

Túléltem, mosolyogva léptem be az étterembe, hogy Low által foglalt asztalhoz üljek. Kérdőn tekintett rám. A szeme ezernyi érzést tükrözött Kíváncsiság, ám ami a legfurább, ott legbelül a szeme tükrében félelmet éreztem. Zavartan vettem le a kabátomat. Nem beszéltünk és ez most nem az jótékony csend volt, inkább az a kínos csend. Végül ő törte meg.

-Nem mondod el?-a hangjában ott volt a követelőzés.

-Miért nem kérdezed meg rendesen?-vágtam oda. Dühös voltam, hogy belerángatott ebbe a fura álom világba, majd most még Ő von kérdőre a fel nem tett kérdések miatt.

-Kivel beszéltél? Férjnél vagy? Szerető?-harag volt az ő hangjában is.

-Nem, egyik sem.-nyugalmat erőltettem magamra. -Látod..kérdezni kell, igen is kell, most dühös vagy, pedig nincs hozzá jogod.-a mondat végét már csak szinte magamnak mondtam.

-Kezdjük azzal, hogy amikor két ember kapcsolatot teremt egymással, normális esetben feltételezi, hogy két szabad emberről van szó, legalábbis nálam ez így van. Dühös csak azért vagyok, mert ezek szerint nem így áll a helyzet.Másodszor pedig, azt gondolom jogom van kérdezni. Attól, hogy nem akartam még jogom az van hozzá.

Elszégyelltem magam, az arcomat elöntötte a pír, majd átváltott szürkébe, na most mit mondjak. Megfogott, nem gondolkoztam, bár ennek  Ő volt a legfőbb oka, és okozója is egyben.

-Ezért akartam beszélni, de nem hagytad.-fixíroztam a bögrémet, még véletlenül sem rá nézve.

-Néz rám!-kérte.-Akkor beszélj!Mond el amit muszáj, de a többit nem akarom tudni.

-Van valakim öt éve-felnéztem hogyan reagál. Az arcizma egy pillanatra megfeszült, de szótlanul várta, hogy folytassam.-Párisban dolgozik, tervező mérnök.Én három hónapja lakom itt. Munka miatt költöztem. Amikor tud jön, de az ritka.

-Így már mindent értek. Miért vagy vele?

-Szeretem.-vágtam rá nem gondolva, hogy ezzel mi okozhatok.

-Szereted? -nevetett-akkor miért ülsz most itt?

-Nem tudom, elvarázsoltál, akartalak, akarlak.-nyúltam az asztalon pihenő keze után. Összezavartál. Ő sosem mond nekem olyanokat mint te, és sosem tesz olyat mint te.

-Akkor marha!-jelentette ki határozottan, amire én csak kérdőn néztem.-Igen marha! Egy ilyen nőt mint te, érezni kell, minden sejted azt mutatja, hogy tele vagy vággyal, érzéssel, erotikával, rád van írva, hogy mire vágysz, az bolond aki nem látja és még nagyobb idióta ha nem adja meg. Mert ha megkapod amit akarsz eszméletlen sokat tudsz adni.És én akarom, hogy adj nekem.....

Sírtam, már megint sírtam. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek, most vagy csak marhára tudja mit akarok hallani, vagy így is gondolja. Akár melyik is legyen érti a dolgát, és valahol igaza is van.Ám ami még inkább megrémisztett, hogy nem akarom, hogy felálljon és elmenjen.

Letöröltem a könnyeimet, majd végre összeszedve a bátorságot felnéztem. Ismét, immár azzal a magabiztos kihívó tekintetemmel.

-Elmész?-kérdeztem egyenesen.

-Nem!-nevetett-Meg foglak szerezni magamnak!

-Nem hagyom el, ezt már most megmondom. Szeretem, nagyon sokat jelent nekem. Ami most zajlik az csak a testiségről szól. Ezt te is tudod.

-Nem, ezt te tudod, amit én tudok, az más. Hagyjuk annyiban ezt a dolgot, mostantól ismét nem beszélünk , csak figyelünk. Mit akarsz enni, mert most már baromira kezdek pipa lenni, ha nem kapok enni.-nevetett a harsány hangján.

-Melegszendvicset, gombásat, sok sajttal. Utána egy kávét.

-Okos..

Úgy ettünk mintha mi sem történt volna, beszélt az öccséről, és a családjáról. Én elmeséltem, hogy nekem nem élnek a szüleim és hogy hol születtem, meglepődött, de nem firtatta, hogy hogyan kerültem az otthonomtól ilyen messze. Jó ízűen beszélgettünk, mikor egy számomra nagyon ismerős, ám ismeretlen hölgy az asztalunkhoz lépett. Vidáman köszöntötték egymást a titkos lovagommal. A bemutatkozást nem úsztam meg így kiderült a nevem.

-Üdv, Teresa.-ennyit árultam el magamról

-Szia. Letty, de mi ismerjük egymást-mosolygott kedvesen

-Igen, bár még nem mindenkit sikerült bent megismernem ennyi idő alatt, de emlékszem rád!

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Low kikerekedett szemekkel.

-Igen. Teresa a ügynököm-nevetett rá a lány.

-Tied, az új kiadó?-kérdezte Low teljesen meglepve.

-Igen, az enyém, és Letty az egyik ifjú pártfogoltunk, nagyon tehetséges író, de nem én menedzselem, hanem a társam Eve.

-Hát, örültem, de sietek, a lökött öcséddel találkozom csak beugrottam neki egy spangliért, aztán megyünk anyukádékhoz vacsira.-csicsergett a lány.

-Bakker.- csapott Low a homlokához-Elfelejtettem!Anyám megölt volna. Még jó, hogy szóltál!

-Nincs mit. Na sziasztok!-majd elviharzott.

Ismét beállt a kínos csend, amit kivételesen én törtem meg. Nagyon nehezemre esett kimondani a szavakat, de kénytelen voltam megtenni.

-Na menj, anyukád vár, nekem viszont jól esne egy fürdő és valami tiszta ruha, szóval hazamegyek. Köszönöm a késői ebédet, vagy inkább korai vacsorát, és mindent.

-Mi?Most itt hagysz?-kérdezte kissé ingerülten.

-Igen, hiszen dolgod van.Gondolom ha végeztél akkor majd felhívsz, vagy telefonszámot se szabad cserélnünk?-húztam pajkos mosolyra a számat. Tudtam, hogy meg fog rémülni, Ő is vágyik rám, ezt a tudtomra is adta.

-Te kis dög!-nevetett, majd az asztalról elvéve a telefonom beírta a számát és megcsörgette magát.-Már két piros lapod van, és még nem ismerlek huszonnégy órája.

-Nem tudod mire vállalkozol hidd el. Készülj fel, mert a vadmacska hisztije kutya füle hozzám képest!-nevettem, miközben már kifele jöttünk.

-Na gyere hazafuvarozlak!-ölelt magához játékosan.

-Már ott vagyok!

-Mi?

-Gondoltad volna, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz, itt lakom a következő utcában, de elkísérhet Uram odáig, hogy nyugodt legyen a lelke!-pukedliztem előtte vidáman.

-Köszönöm, kezd betörni kisasszony.-adott egy csókot a számra.

A ház elé érve viszont ismét a az elemi erők uralkodtak, s mint két haldokló kapaszkodtunk egymásba egyikünk se akarta elengedni a másikat. Csókjaink követelőzőek voltak, így kapualjba húzódtunk, hogy valaminek legalább nekitámaszkodjunk, ugyanis félő volt, hogy összeesek a karjaiban. Nem bírtam, ott akkor akartam magamban érezni.

-Felkísérlek.- suttogta a számba.

-Helyes.


Pillanatok alatt bejutottunk és még jó, hogy a földszinten laktam elég volt pár lépés, hogy a bejárati ajtó mögöttem csukódjon. A ruhák szakadva adták meg magukat a kezünk között. Az előszoba padlójának hidege, a nappali szőnyege, a fürdő vizes burkolata mind örömmel üdvözölte heves tevékenységünket és készségesen helyszínéül szolgált hozzá.

Ránk sötétedett már mikor hangosan lihegve, kifáradva a konyha kövén szétterülve az ablakra révedt a tekintetem.

-Istenem, anyád megöl, menned kell.-suttogtam miközben apró ujjaimmal köröket rajzoltam a formás hasára.

-Megyek.-lassan komótosan öltözködött A szemében gyermeki izgatottság. Mégis láttam, hogy viaskodik magában. Menne is, de maradna is.-Gyere velem! Lehelte ajkaimra a szavakat!

-Nem!

-Jó, oké. Akkor nem megyek!-dacoskodott mint egy kisgyerek.

-De mész, boldoggá teszed a szüleidet, majd ha akarod, ott leszek nálad. Addig én is elintézek egy két dolgot. nem ártana életjelet adni magamról a barátoknak, akiktől tegnap elraboltál egy szó nélkül.

-Oké. Kilencre itt vagyok a kapuban.

-Rendben, az a három óra hossza elég lesz, de most már menj.

Játékosan bújt a nyakamhoz és adott puszit a homlokomra. Valahogy ő sem merte a csókot megkockáztatni, mert abból tuti, hogy nem lett volna indulás.Amint kilépett az ajtón és én becsuktam, hiányérzetem támadt. Hogy az istenbe tudott meghülyíteni valaki ennyire, ilyen rövid idő alatt, de ami még fontosabb kérdés volt a fejemben: Ki ő?

Ki lehet ő? Volt már biztos olyan érzése másnak is, hogy egyszerűen tuod kicsoda, láttad már, de nem ugrik be. Tudom, hogy az arca ismerős, de a személyisége semmit nem mond el, és legfőképp nem egyezik az elmémben kialakított képpel. Megmagyarázhatatlan érzések kuszasága volt a fejemben, a szívemben egyaránt. Ahogy a szemem körbefuttattam a lakáson jutott el a tudatomig, hogy mekkorát vétkeztem, majdnem elsüllyedtem szégyenemben, ahogy Patric fogason hagyott kabátját néztem. Most már nem csak őt csaltam meg, hanem mindent ami itt van körülöttem. A közös otthonunkban éreztem magam jól egy ismeretlennel. Megcsaltam a magamban felállított erkölcsi normákat, ám ami a legszebb egészben hogy csak szégyelltem, de nem bántam. Egy percet sem bántam meg. Okádni volt kedvem magamtól. Többet nem engedhetem ide. Jézusom! Többet? Mit is várok ettől az egésztől. Hiszen Patricot nem hagyhatom el. Nem érdemli meg, és ha elhagyom elvesztek mindent, a munkám, az életem.

Csak akkor ott tudatosodott bennem, mikor egyedül hagyott a titkos szeretőm, hogy nem érzésekkel, emberekkel játszok, hanem az Életemmel.

1. fejezet

Amszterdam
 2020.02.02

Megsemmisülve álltam a kerítés mentén. Az egyik kezemben az égető alkohol a másikban a perzselő cigaretta. Lefagytam, sokkot kaptam, ahogy eljutott az agyamig a fülembe duruzsolt szavak jelentése, patakokban indultak meg a könnyeim. A vállam fájdalmasan fel alá rázkódott a zokogástól. Nem hittem el a szavakat száz százalékig, de egy pillanatra olyan jó volt hinni a hazugságban. Hazugság volt e, nem tudhatom, de nem mertem remélni az igaz szót! Mégis valami elemi erővel csapott le rám! Valóban ez igaz lenne?

Óvatosan kotort el egy kósza göndör tincset az arcomból, hogy hüvelyk ujjával eltüntesse a könnyeim nyomát. Égette a bőrömet, menekülni akartam, de meg sem bírtam mozdulni. Ismét a fülemhez hajolt , úgy suttogott.

-Akarlak, téged! Gyönyörű nő vagy, érezni akarlak magamon, magamban. Azt akarom, hogy hangosan nyögj a karjaimban, élvezd minden nyelvcsapásom.

Felnyögtem. Hozzám sem ért, épp, hogy csak a lehelete csiklandozta a bőrömet. Egész este a szavaival érintett meg, a szavai simogattak, a szemi csókoltak, nem tett igazából semmit, mégis megsemmisített. Menekülnöm kellett. Hirtelen döntöttem,  egyszerűen fogtam magam és kirohantam, otthagyva a barátokat és őt is.


A friss levegőn a falnak támaszkodva csúsztam térdre. Nem tudtam mit tegyek, a szívem máshoz húzott, mégis minden idegszálam azt mondta tedd meg, élvezd, érezd. A levegő hideg karja ölelt mikor megjelent, nem hagyott ott, óvatosan húzott fel a földről, mélyen a szemembe nézett, nem szólt..megölelt. Édes istenem menten majdnem összeestem, nem érezhetem ezt, ez csak az általa okozott kábulat miatt érzem, az illata...Kellemesen fűszeres, citrusos illat, keveredve a dohány és az alkohol illatával, ez tette férfiassá, na meg a markáns kissé rekedt hang. A kevéske alkohol amit elfogyasztottam nem lehetett rám ilyen hatással. Ő volt! Ő tette ezt velem. Bármennyire nem akartam érezni, éreztem. Minden idegszálam szenvedett, pattogtak a szikrák, a saját elmém viaskodott magában.


Lassan közelített felém miközben két kezét a csípőmön pihentette, nem tolakodóan, de birtoklóan tartott a kezei közt. A száját figyeltem, kísértetiesen hasonlított valakiére, elvarázsolt megbabonázott. Óvatosan ért össze a szánk. Puha volt, lágy és finom ízű, ahogy a nyelve körberajzolta alsó ajkam. A meglepetéstől, amit az érzés okozott széjjelebb nyitottam számat és én is izlelni akartam őt. Tapogatózva, mintha kamaszkori első csókomat élném át fedeztem fel ajka minden szegletét, hogy végül nyelvünk összeforrjon és lassan kínzó táncba kezdjen.

A testem megkapta azt amit várt, ám a lelkem sajgott, hiszen nem érte fájt. Mégis sikerült elfelejtetnie velem kihez és hova tartozom.  Csókjai egyre követelőzőbbek lettek, amik feltüzelték labilis érzéseimet. Nem volt vissza út. A vágy elemi erővel tombolt a véremben. A kéj és a titkos élvezet hurrikánként söpört végig rajtam.

-Gyere fel hozzám!-suttogta két csók között a számba.

Nem válaszoltam. Visszacsókoltam és követtem. Ahogy a taxit leintette ismét egymásnak esve utaztunk. Egy pillanatra elgondolkoztam, de amint erős kezeit megéreztem magamon minden épkézláb gondolatom elszállt.

Nem sokáig utaztunk, a lakás tipikus legény lakás volt, minden hol relikviák, bekeretezett lemezek lógtak a falakon. Rend volt, tisztaság, ám mégis kaotikusan zsúfolt. Mindenhonnan CD-k, és hangszerek néztek vissza rám.

-Ki vagy te?-suttogtam magam elé, amíg egy pohárba bort töltött, de meghallotta. Közelebb lépet, tenyerét a tarkómra simította úgy húzott közelebb magához , hogy megint a fülembe suttogjon.

-Számít?-kérdezte, majd mélyen a szemembe nézett. Kékes szeméből elkotort egy őszülő tincset, ami a copfjából csúszott ki.

-Talán.-suttogtam és hozzábújtam arcommal az arcához. A pár napos borosta kellemesen karistolta a bőrömet, ami még inkább feltüzelt. Megremegtem. Kezdett elfogyni minden erőm. Észrevette, mert a poharakat lerakta egy kis asztalra majd kézen fogva a szoba felé húzott.

A falak fehérre voltak meszelve, a bútorok grafit szürke színben pompáztak. Az ágyban az ágynemű szépen elrendezve...két nagypárna, két, takaró, két kispárna, az éjjeli szekrényeken szinte semmi, az egyik oldal üres volt, a másikon egy flakon ásványvíz, egy tégely és egy zacskó óvszer. Megtorpantam.

-Akarlak.-jött ismét a suttogás, de immár a kezemet az ágyékára szorítva adta tudtomra, hogy komolyan is gondolja. Ő készen állt. Abban a pillanatban én is, hiszen ismét nekem esett, olyan gyengédséggel és kéjjel kényeztette a bőröm minden szabad felületét, hogy egy komplett tűzoltó kaszárnya is kevés lett volna a bennem lévő tűz eloltásához.

Amint testünk összeforrt kérdés sem volt, hogy helyesen cselekedtem e, a szavai, a tettei mind azt mutatták, hogy örömöt ad, nekem akar jót. Bebizonyította, hogy a fülembe suttogott szavakat komolyan gondolta.

Reggel egyedül ébredtem, és egyből az volt az első gondolatom, hogy oké, nála vagyunk, ő lelépett, de én hogy jutok ki innen, ám alig végig futott az agyamon eme eszmefuttatás a friss kávé illat fejbe kólintott, és rájöttem egy cigi sem ártana, így kénytelen kelletlen a földről felvettem egy plédet és azt tekertem magam köré, hogy kijjebb merészkedjek. Ám arra a látványra már végképp nem számítottam.

Ott állt Ő kibontott hajjal, ami deresedett már az idő múlásától, egy száll, semmiben, háttal nekem, kötényben, és cigivel a szájában, épp egy serpenyőbe öntött frissen felvert tojásokat kavargatott.

Kibukott belőlem a nevetés, épp hogy eljutottam az asztalhoz, hogy leüljek a székre,  félő volt nem bírok állva maradni a látványtól kapott sokktól és a nevetéstől.

-Neked is jó reggelt!Mondhatom, nem vagy valami jól nevelt. Én itt reggelivel és friss kávéval próbálok kedveskedni, te meg kiröhögsz. Szép. Nem tudom mi legyen a büntetésed, de ezt meg kell hogy lakold!-mosolygott és közben közelebb araszolt, hogy ezt mind a fülembe suttogja. Kínoz ezzel a suttogással.

-Jó reggelt. Bocs, de ez a látvány...-kuncogtam.

-Ha abba hagytad a nevetést, akkor idd meg a kávét mert kihűl!

-Jó, oké..-elpirultam ahogy ránéztem. Mégis csak ott állt előttem egy szál kötényben, ami szinte semmit nem takart, nem is értettem minek az, de mindenképp rá akarnék kérdezni gondoltam. A kávé felséges íze azonban minden kérdést eloszlatott a fejemből, főleg mikor végre a kártékony füstöt is megéreztem  a tüdőmben. Elmerülve a látottakban  egyszerűen csak mosolyogva, irulva pirulva néztem őt.


-Mit nézel, kicsi lány?-nézett egyenesen a szembe, amitől persze még levegőt is elfelejtettem venni ijedtemben, annyira lefoglalt a bámészkodás és a gondolkodás.

-Téged.-vágtam rá pimaszul, amint megtaláltam a hangom.Kezdem magam kínosan érezni.-adtam ki magam-Azt sem tudom ki vagy, azt se tudom, mi miért történik. Hogy hívnak, mégis itt ülök és ..

-...és egyszerűen csak jó?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

-Igen.-vallottam be suttogva.-Mégis zavarba ejtő.

-Este nem voltál zavarban.

-Csodálkozol, tanítani kéne amit velem műveltél, azt se tudtam ki vagyok, nem volt időm zavarba lenni.-nem akartam ennyire kiadni magamból az érzéseimet, de egyszerűen annyira őszintének tűnt, és ez engem is arra késztetett.

-Ezen könnyen segíthetek-jött oda hozzám, hogy megint a fülembe suttogjon, majd óvatosan  a nyakamat célozta meg. Tényleg értett hozzá. Újból  nem érzékeltem a külvilágot, a pléd lecsúszott rólam  és ott álltam előtte kitárulkozva mint egy nyitott könyv, azt tehetett velem amit akart. Megbénított, elkápráztatott. Épp, hogy beszélni tudtam.

-Akkor segíts.-hangom könyörgő volt, iszonyatosan vágytam rá, arra, hogy végre elmerüljön bennem és a kínok kínján át az élvezetek mezejére lökjön.

-Bármit megadok...-nyögte, majd egy laza mozdulattal az asztalra fektetett, a kávés csészék hangos koppanással értek a földre, a hamutartó is a sarokba végezte, de nem foglalkoztunk vele. Végre kicsit felbátorodtam én is, bár elmémre a szürke ködöt varázsolta, én is intenzívebben adtam tudtára, hogy nekem mi a jó és neki mi lehet a jó. Bátran fogtam kezeim közé férfiasságát, hogy magamba vezessem. Bátran nyögtem édes szavakat a fülébe.

A zuhanyozás is fergetegesre sikerült, mégis úgy éreztem, muszáj lenne beszélni, hiszen akár hányszor próbáltam kideríteni róla valamit , mindig jött a suttogás, majd a varázs és a teljes agyhalál!

-Ki vagy te?-ezúttal határozottan tartottam a szemkontaktust.

-Töltsd velem a hétvégét!

-Nem ezt kérdeztem.-mosolyogtam rá, de közben a szemeim szikrákat szórtak.

-Pedig pont erre válaszoltam-rántotta meg a vállát, majd rágyújtott és kifújta a füstöt.-ha maradsz megtudod. De ha már így kérdezősködünk ezt én is kérdezhetném. Ki vagy te?-nézett pajkosan.

-Én válaszolnék is-dacoskodtam, de téged nem úgy tűnik mintha érdekelne.

-Pedig érdekel, de nem a neved érdekel, vagy , hogy mi a munkád. Engem te érdekelsz! Hogy hogyan ásítasz reggelente, hogyan hánysz egy átbulizott éjszaka után. Mit érzel amikor az ujjaim elmerülnek benned. Hogy miért sírsz amikor szépeket suttogok a füledbe, hogy mit érzel ha meglátsz egy idős elesett embert az utcán! Rád vagyok kíváncsi nem a felszínre, de ezt nem lehet kérdésekkel megtudni, ahhoz együtt kell tölteni egy kis időt. Nem mondhatom mit akarok, amíg nem tudom kivel akarom! Elfuthatsz mert nem adom ki magam, de egyszerűbb ha maradsz és figyelsz. Sokkal többet megtudsz mintha elmondanám a nevem, hogy mit dolgozom, majd elmondanám mit érzek most. Az lehet hazugság, de ha figyelsz megtapasztalhatod, és a saját szemedben jobban bízhatsz mint az enyémben akár.....

Csak hápogni tudtam a meglepetéstől, hiszen igaza volt, messze menőkig, ám az igazság néha baromi ijesztő tud lenni.

-Jogos, de azért elmondanád hogy szólítsalak, mert már csak nem mondhatom, hogy hé te..ha hozzád akarok szólni!

-Akkor sürgősen találj ki valamit! Én megtudtalak szólítani?-nézett rám kérdőn és akkor esett le , hogy egész nap kicsi lánynak szólított. Ismét a nyakamba suttogott, lehelete cikázott a bőrömön, apró ki égési sérüléseket hagyva maga után, megint megremegtem, ha nem tart a karjaiban menten összeesek.

-Suttogsz, mindig suttogsz a fülembe. - néztem kábán rá, mint valami drogos a mámortól nem látva. Low, halk jutott eszembe. -Lownak foglak hívni!

-Jó, akkor ezt megbeszéltük, most pedig, öltözz fel, és menjünk el enni valahova mert éhen halok, lefárasztottál te kicsi lány.-csapott a fenekemre.

Öltözködés közben mosolyogva figyeltük egymást apró csókokat váltva.Viccelődve, nevetgélve. Oda kint már szürkület volt. Épp a cipőmet vettem mikor kemény ágyékát megéreztem a fenekemnél, ahogy lehajolva kötöttem volna be a lábbelit a lábamon. Felegyenesedtem és megpördültem, hogy a szemébe lássam a vágyát.

-Akkor maradsz?-kérdezte somolyogva.

-Igen, de ugorjunk be hozzám akkor ruháért, mert  nem szívesen bűzölgök a kocsma szagú tegnapi göncömben.-mosolyogva adtam puszit az arcára.

-Rendben, de előtte együnk, mert mondom, végkimerülésben fogok meghalni, mert még most sem vagyok biztos, hogy kordában tudom tartani magam a nadrágomban, annyira kívánlak.-a hatás kedvéért ismét nekem dörgölőzött és vadul kapott az ajkam után. Ám mire felfogtam mit művel, mosolyogva az ajtón kívül volt.

-Ezt még visszakapod.

-Igen? Mikor?

-Majd ha végre észnél leszek annyira, hogy én is kínozhatlak, mert egyenlőre elvarázsolsz!