1. fejezet(6)

Reggel kipihenve ébredtem az óra csörgése előtt. Ezúttal én akartam meglepni, így kiosontam, hogy reggelit és kávét készítsek. Nem vittem túlzásba, szépen gusztusosan kipakoltam a hűtő tartalmát az asztalra és megterítettem. Tányérra helyeztem mindent, a felvágottól a zöldségekig. Elszívtam egy cigit, ittam egy kávét, majd a fürdőbe igyekeztem, amikor megláttam Eve egyik könyvét az enyém mellett a kulcsos szekrényén.Akkor tudatosodott bennem, hogy igazából ő ismer már engem, az hogy a véletlen egymás mellé sodort miket péntek éjszaka az egy dolog, de mivel tudta kivel tárgyal ,és annak utána nézet alaposan ahogy elnézem, neki sokkal több infója volt rólam. Azonnal a laptopomért siettem volna de az bizony otthon volt, így a telefonom került a kezembe.

-Eve én vagyok-suttogtam a fürdőbe

-Szia!Miért suttogunk?-röhögött halkan.

-A mosdóba  vagyok. Hosszú,hagyjuk,  de kérlek gyorsan mindent suttogj el a fülembe a mai kilences fickóról.

-Miért?

-Mert azt mondtam. Na gyerünk már! Úgy is tudom, hogy megnézted.

-Jó oké mondom már, de nem sokat találtam róla mostanról. A lényeg Hogy Samu Whitenak hívják az apja holland, az anyja amerikai. A The Wolf zenekar frontembere volt, majd a The White-é. Nőtlen, nincs gyereke. A szülei még élnek van egy öccse, akinek a barátnője Letty Franke. Onnan az ismeretség , hogy Letty is nálunk van,csak mivel Letty félig család tag neked kell a fickót képviselni. Mi adjuk ki a könyvét, de nem ezért menedzseled, hanem, mert a könyvből filmet is csinálnak az amerikaiak.

-Köszi! Jah, na majd akkor ott vagyok kilencre ezzel a fickóval.Raktam le a telefont, de még halottam ahogy Eve kérdésözöne megindult.

Halkas, szinte osonva mentem vissza a konyhába egy újabb adag kávéért, ahol megláttam őt. Ismét egy száll semmiben, mondjuk rajtam is csak a tegnapi inge volt.

-Szia-adtam puszit borostás arcára.

-Szia.Nem voltál mellettem, már vagy tíz perce itt ülök egyedül.-durcáskodott, majd ölébe húzott ahogy leült egy székre.

-Bocsi. Együnk mert éhen halok, és még haza kell ugranom a laptopomért.-pörögtem.

-Elviszlek!-Vágta rá rögtön.

-Nem, és nem nyitok most ebből vitát, és ne nézz rám így! Külön érkezünk a kiadóhoz.-Kérlek!

-Jó, de ebből ne csináljunk rendszert.

-De csinálunk, mert van egy nyilvánvaló ok, amiről úgy csinálunk mintha nem lenne, de hagyjuk.

-Rendben.-vágta oda.

Nagyon értékeltem, hogy ennyire ragaszkodik hozzám, és hogy mindent megtesz értem, de elég volt, van nekem önálló gondolatom és életem, amiről én döntök. A feszült hangulatot megoldottam azzal, hogy haza indultam. Nem volt időm gondolkodni, meg akartam Samunak mutatni, hogy igenis okos érett nő vagyok, és  nincs szükségem minden pillanatba az érzékeny lelkem ápolgatására. Nagyon tetszett ahogy ezt csinálta, de voltak és vannak bizonyos helyzetek amikor igen is a sarkamra kell állnom és egyetlen egy ilyen volt. Az üzlet, abban nem ismertem tréfát.

A kosztümöm makulátlanul simult végégi rajtam, összeszedtem minden erőm és minden bátorságom, hogy végre belépjek a tárgyaló terem ajtaján. A gondolataim mégis  ezerfelé szaladtak ahogy megláttam őt, öltönyben az ügyvédjével kávézgatni és valamin nagyon jól szórakoztak, mert nevetett.

-Jó napot.-léptem be széles megnyerő mosollyal az arcomon.-Teresa Zule vagyok. Örülök , hogy itt vannak, elnézést a késésért de feltartottak-néztem Samu szemébe mélyen, kacéran.

-Oh,-semmi baj-mosolygott az Ügyvéd. Valami Edward Holtily

-Nem tesz semmit-mondta Samu.

-Kérem foglaljanak helyet és akkor kezdhetjük is. Mint bizonyára tudják....-mondtam a magamét nekik, de végig Samu szemeit éreztem magamon. Mikor már jó ideje beszéltem levettem a zakómat , hogy csak a sejtelmes blúz maradjon, ami talán merészebb volt, mint amit egy tárgyalásra megengedek magamnak, de most úgy éreztem megérdemli, hogy szenvedjen. Kidülledt szemekkel nézték azt a kecses mozdulatot ahogy félre dobtam a kabátkát a melettem lévő székbe. Az ügyvéd nem is mert rám nézni, de Samu bátrabb volt, szeme elsötétült amint felfedezte, hogy nem viselek melltartót.

-Értik?.-kérdeztem mosolyogva a két férfire, akik hirtelen eszméltek fel, az egyik a félrebambulásból, másik a kábulatból.

-Nem..-szólt volna a drágám, de az ügyvéd közbe vágott, tehát mégis figyelt.-Ha jól gondolom, akkor most azt akarja mondani, hogy  a film harminc százaléka, és a további kiadott példányok bevételének a hetven százaléka.Oké, de meddig?

-Az összesre!-vágtam rá.-Amíg kiadják.Még akkor is, ha jogutód nélkül megszűnne a cég. A filmből viszont csak egyszeri bevételt kérünk, hiszen az nem a mi dolgunk, de a könyv által lett ismert a mű, így közvetítő díj lenne.

-Ez kizárt.

-A megfilmesítés joga csak akkor él ha a kiadó is az engedélyét adja.-megkezdődött a párbaj, az én világom, az amiben otthon vagyok.

-Ravasz.-szólalt meg végül Samu-Ha belemegyek és megbukik a film akkor te lezel gazdag, ha nem megyek bele, mert a könyvben jobban hiszek, és mégis megbukik akkor szegény leszek. Te viszont piszkosul jó jársz,mert nem kockáztatsz.

-Kockáztatok, mert ha bebukik a film, a könyv se fog menni.

-Ez nem biztos. Nem írom alá. Ez rengeteg pénz.

Olyan volt mintha magunkról vitatkoztunk volna. Ő minden áron, mindig és mindenhol fel akart vállalni, de én nem tehettem.

-Enélkül nem tud létrejönni a filmes megállapodás, mert mi a részünkről nem írjuk alá, hacsak elő nem állnak önök egy számunkra is megfelelő ötlettel.

-Szerződést bontunk.-jelentette ki Samu de nem értettem miért, oké, hogy szeretők vagyunk de nem gondolhatta, hogy csakis azért  egy számomra nem kedvező ajánlattal álok elő. Az ő érdekeit képviseljük, felhajtjuk neki a legjobb lehetőséget, de megkérjük az árát. Hiszen egy író, egy alkotó, legyen az bármi, zenész, énekes, zeneszerző, újságíró, mind azért keres ügynököt, hogy híres legyen, hogy bent álljon a vakuk kérésztüzében, és még profitáljon is belőle, magyarán semmi másra nem áhítoznak mint a Sztárságra, ám ennek ára van. Kőkemény ára!

-Rendben, azt majd akkor az ügyvédeink lerendezik. Örültem Uraim. Köszönjük, hogy minket választottak. Viszont látásra.-A hangomban semmi gúny, vagy harag nem bújt, inkább hasonlítottam maga Szent Terézre, semmint egy számító dögre. A meglepetés amit a reakcióm kiváltott mindent megért. Samu feketében úszó szemei szikrákat hánytak, megköszörülte a torkánt és csak halkan beszélt.

-Edward, magunkra hagynál a hölggyel.

Edward már ott sem volt, maga után behúzta az ajtót, és onnantól ott álltunk egymással szemben. A szemeink villámokat szórtak egymásra, a harag, a düh és a vad vágy sistergett a levegőben. Türelmesen tartottam a szemkontaktust, nem akartam én megszólalni először. Kivártam.Ám meglepő dolog történt. Pillanatok alatt átszelte a köztünk lévő távolságot és a falhoz szorítva vadul csókolni kezdett, kezei bebarangolták a keblemet. Mivel nem volt rajtam melltartó a finom anyagon keresztül izgatott. Készségesen simultam a kezei közé és halk ám annál piszkosabb nyögéseim is biztatták a folytatásra.Alsó ajkamba haraptam amint kibogoztam a nyakkendőjét és végre szabaddá tudtam tenni a mellkasát, óvatosan kezdetem haladni csókjaimmal a nyakától egészen a mellkasáig, óvatosan csúszva egyre lejjebb a fal mentén. A köldökénél elidőztem kicsit, ekkor érezni lehetett a bent megfeszített levegő jelét a testén. Minden izma idegszála nekifeszült, ahogy közeledtem ágyéka felé, és mikor végre ajkaim közé engedtem , elégedett sóhaj és megkönnyebbülés rezgett végig a fedetlen bőrén. Libabőrös lett. Elejtettem egy félmosolyt, majd szorgosan folytattam gyötrését.Minden egyes mozdulatnál elsuttogta a fülembe mennyire akar, és hogy Ő is érezni akarja mézédes ízem , a hajam a tenyerébe simította hogy, édes apró kis kínokat okozzon.

Éreztem ahogy utoljára a hajamba túr, majd elönti a beteljesülés, a teste megremeg. Nem volt időm kiélvezni azt a látványt amit én okoztam, pillantok alatt a tárgyaló asztalon voltam, a bokámnál fogva csinált utat magának. Mélyen a szemebe nézett, miközben belém merült. A tekintete még mindig sötét volt a visszafojtott vadságtól.Kínzóan lassan mégis erőteljesen hajtott a pokolba.Kínok kínját éltem át, ahogy ki be ereszkedett belőlem, majd mikor már azt hittem ezt nem lehet fokozni, még kezei is megindultak a testemen. Kiabáltam, szó szerint kiabáltam és könyörögtem, hogy végre én is a pokolba legyek vele.A gyönyör végül megtalált, a lélegzetem elakadt, a torkom porzott, úgy kiszáradt, a ruhám cafatokban, akár csak az övé is. Egy épkézláb darab nem volt rajtunk. Ahogy körülnéztem áldottam az eszem, hogy mikor beléptem a tárgyalóba elhúztam a reluxákat, hogy senki ne zavarjon minket. Így legalább látni nem látták mit csináltunk csak hallották. Ismét magunkra pillantottam Samu épp rágyújtott egy szál semmiben és nekem is adott egyet, ám belőlem kitört a nevetés. Könnyek közt fetrengtem cafatos ruhában a padlón, elázott a sminkem és inkább nézhettem ki egy megerőszakolthoz, mint egy kielégült nőhöz.Eddigi együttléteink közül ez volt a legnagyobb. Benne volt végre minden ami kell ahhoz, hogy én ezt a dolgot ami kettőnk között van messzemenőkig kihasználjam, mindaddig amíg élvezem. Eddig érzelmileg hatott rám, de most már érzékileg is. Nem szerelem volt ez, hanem szenvedély, vágy, vágyakozás, kéj, erotika: kémia.

Velem együtt nevetett, oda ült mellém, apró csókokat lehet a bőrömre, finom édes szavakat a lelkemre.
Megnyílt, kinyílt végre láttam én is őt, nem csak ő engem. Láttam, hogy mitől fél, láttam, hogy miért mosolyog rám. Láttam mit is akar tőlem.

-Felhívom Evet, hogy kerítsen nekünk valami göncöt és ürítse ki az épületet-nevettem.

-Szerintem mindenki a falhoz van tapadva-röhögött.-Kurva hangos voltál Boszi.


-Na te sem vagy egy nebáncsvirág, mint az imént kiderült. Eddig csak próbáltad elhitetni velem, de bevettem. Mondjuk megérte.

-Mi, hogy bevetted?Az nekem érte meg.-dőlt el a nevetéstől.

-Hülye-nyafogtam tettetett hangon-Ne ironizálj, ez most nem az a helyzet.-néztem mélyen a szemébe, komolyságot erőltetve az arcomra. majd a telefonért nyúltam, de elkuncogtam magam. Elég hülye egy helyzet.

-Eve, én vagyok, figyu van egy kis gondom-nem bírtam ki röhögés nélkül-kéne nekem egy kis segítség.

-Mond mi van?

-Hoznál be a tárgyalóba Mr. Whitenak és nekem ruhát.-fojtottam vissza az újabb rohamot., de amint Eve hangos harsonába kezdett nevetni én sem bírtam visszafogni.

-Tőletek zengett?-hüledezett

-Aha, segíts-nyüszítettem.

-Jó igyekszem.-letette.


Kiterülve vártuk a megmentőnket, egymáshoz bújva. Nem beszéltünk,  nem kellettek a szavak, apró cirógatásokkal és lehelet finom csókokkal mondtunk el mindent. Jóleső hallgatásba burkolóztunk, amiből Eve riasztott fel, mint valami tornádó rontott be, de szerintem erre a látványra nem számított mert mint sült hal tátogott, ahogy Samut megvizsgálta odalent , majd ijedten rám kapta a szemeit, és végül ismét megállapodik Samu arcán.

-Hello-nyögte ki végül.

-Hello, léptem oda a kezében lévő szatyrokért amit rögtön Samu kezébe nyomtam, hogy legalább azzal takarja magát, de a hülye nem kapcsolt hanem ledobta a székre az egészet.-Eve megtennéd, hogy kimész mindjárt az irodádban vagyok és mindent megmagyarázok.

-Hát azt ajánlom is, de Mr. White is ott legyen! -röhögött majd kilépett a tárgyalóból.

-Kissé szemtelen a hölgy. Még az életbe nem néztek ijedten a Főnökre-röhögött Samu, majd elkezdett öltözködni. Teljesen egyszerű ing volt, bár talán kissé nagy. Nekem meg Eve a legszarabb ruhát hozta bosszúból. Melegítő nadrág és a kedvenc kinyúlt pólóm, ami az irodámban volt az edzőcuccomba.

-Megölöm,-sóhajtottam fel, ahogy magamon végig néztem, persze Samu megpróbált kiröhögni, de egy határozott és célzott csúnyán nézéssel minden erejét összeszedve lenyelte öltözékemre való beszólásait.

-Találkozunk ma?-kérdezte könnyedén. Végre eltűnt köztünk a feszkó, és a minden áron akarás. Eltűnt a kérdés, akarom, nem akarom. Akartam! Ennyi.

-Igen. Háromkor végzek, utána hazamegyek, majd hívj fel napközben és megbeszéljük, de most megyek, mert Eve kiszögel.

-Dehogy szögel, csak félt és nem tudja mi zajlik. Ennyi! Csak akkor tud falazni, ha beavatod, ezt ne felejtsd el.

-Beavatom, ne aggódj, minden piszkos részletet tudni akar majd.-nevettem fel. Az irodában most tűnt  csak fel elég sokan minket figyeltek.-Most , jobb ha mész.-nyújtottam a kezem hivatalosan, mire ő odahúzott két puszira.

-Ez még nem feltűnő, súgta oda gyorsan. Én közben a lift felé tereltem.

-Később hívj.


Elment, én pedig szép lassan lépkedve bevetettem magam az oroszlán közé. Eve rosszabb volt mint egy bulvársajtós. Tényleg mindet tudni akart és láttam örül, hogy most nekem ez jó. Biztosított, hogy mindent megtesz ha szükségem van rá szóljak bátran.