1. fejezet/3

Hamar félre raktam az ellenérzéseimet, hiszen Low csókja ott bizsergett még a számon, a szűnni nem akaró vágy a véremben zakatolt. Semmi mást nem láttam magam előtt, mint hogy önző módon, most az egyszer végre valamit magamért csináljak, mert nekem úgy jó! Nem hálából, vagy azért mert ezt várják el tőlem. Akartam, kívántam. Az ismeretlen félelem amit ez az egész izgalom okozott még inkább feltüzelte bennem, a lelkem legmélyén lakó vulkánt. Mert ott volt! Ott volt eddig is, de senki nem vette a fáradságot, hogy felélessze. Saját magamat láttam egy olyan oldalamról, amiről csak remélni mertem hogy létezik. Nő voltam. Ízig vérig. Minden porcikámmal éreztem azt a felemelő érzést, amit eddig csak sejteni véltem.

A telefonomon elellenőriztem hogy mennyi időm van összekészülődni, elvesztettem az idő érzékemet, ahogy magamban álldogálva a gondolataimba merültem és akkor vettem észre, hogy Eve már vagy ezerszer keresett. Gyorsan tárcsáztam még mielőtt riasztja a hadsereget, mert nem talál.

-Csak, hogy méltóztatsz visszahívni? Mi a bánatos picsa történt? Hol vagy? Jól vagy? Élsz? Baj van? Mit csinált veled az a barom?-levegő nélkül ontotta a kérdéseket, de leállítottam.

-Eve, vegyél levegőt. Élek, hiszen akkor nem hívnálak. És , hogy mit csinált velem az a barom? Baszki csodát!-mosolyogtam bele a félhomályba.

-Ideje volt!

-Tudom, de ezt ne most beszéljük meg, a lényeg, hogy a hétvégét nálad töltöm a tanyán.

-Jó, számíthatsz rám.

-Köszi.-lélegeztem fel.

-De tudod, hogy ennyivel nem úszod meg. Mesélned kell!

-Fogok, de még nem tudok! Egyszerűen még én magam se tudom mit kéne meséljek, hidd el, hogy atomjaira vagyok szedve.

-Az már tegnap is látszott rajtad. Nem tudom mit mondott, de hogy beletrafált az biztos. Vagy nagyon jó érzéke van hozzá, vagy tényleg te kellesz neki. Azért vigyázz, mert könnyen megégetheted magad. Én veled vagyok, ha kellek szólj!

-Köszi, de most mennem kell, össze kell készülődnöm. Nála leszek!

-Hogy hívják amúgy? Nekem olyan ismerős volt.

-Nem tudom.-nevettem-azt mondta nem az a lényeg. Eve bonyolult majd elmesélek mindent. Szeretlek és Köszi.-hadartam. Szabadulni akartam, hisz nem tudtam volna elmondani úgy , hogy  más is megértse mi zajlik.

-Jó, na puszi.

-Szia!


Villám sebességgel tusoltam le. Nem tudtam milyen programot fog kitalálni mára, ezért tanácstalan voltam mit is pakoljak be, vagy mit vegyek fel. Álltam a szekrény előtt tanácstalanul, mikor ismét a telefonom csipogása zavart meg. Üzenetem érkezett.

" Öltözz ki! Holnapra kényelmes ruha. Sietek! Csók  ui: alvó ruha nem kell :)"

Na ha eddig nem gondoltam volna, hogy a gondolataimban olvas most már szinte biztosra vettem. Ám az a kis utóirat roppantul felkeltette az érdeklődésemet. Irultam pirultam magamban. A képzelőerőm javult valamicskét az elmúlt pár órában. Szexi fehérneműt vettem fel, majd egy nagyon egyszerű fekete nadrágot, hozzá, egy sejtelmesen átlátszó fekete- fehér blúzt, ami kiemelte a dekoltázsom, nem volt túl kihívó, de maximálisan úgy éreztem magam, mint aki most lépett ki egy magazin címlapjáról. Vad füstös szemeket gyártottam magamnak, és jól begöndörített hajamat a fejem tetejére tornyoztam.

Egy kisebb táskába, farmert, pólót és kényelmes cipőt dobáltam. Pulcsit raktam, hiszen egyre jobban megmaradt a szűnni nem akaró hóesésben a fehér takaró. A neszesszerem a végén dobtam be a táskába. Egy másik táskába a telefontöltő, a pénztárca, a mobil került. Épp, hogy elkészültem, mikor kilencet ütött az óra. Izgatottan léptem ki a ház elé, ahol ott állt ő az első hóban, kezében egy szál fekete tulipánnal. Csibész mosollyal a száján. frissen borotválva, elegáns ruhában. Nem hittem a szememnek. Eddig is jól nézett ki, de most, az állam a padlón volt. Szorosan a karjaiba csapódtam, hogy minél előbb csókolhassam azt a hívogató ajkat. Nyelvünk vadul kapott a másiké után, szabad keze a fenekemre simult.

-Szia.-nyögte a csókunk után.

-Szia! Ezt nekem hoztad?-néztem a tulipánt.

-Igen!Beviszed? Addig én berakom a csomagod a kocsiba-észre se vettem a gyönyörű fekete autót annyira lekötött Ő.

-Sietek!-adtam egy gyors puszit a szájára, majd visszasiettem a lakásba, hogy vízbe tegyem a virágomat.

Pillanatok alatt végeztem, és szálltam be mellé az autóba.Vigyorogva figyeltem minden mozdulatát, ahogy beindította a motort, majd sebességet váltva elindultunk, egyik kezét rögtön a combomra helyezte. Felbátorodva én is ugyan ezt tettem. Úgy gondoltam eljött az én időm, itt volt a bosszú ideje. Szép lassan kezdtem el simogatni. Először apró mozdulatokkal haladtam lefelé, majd egyre feljebb simogattam, az ágyékához közel. Ártatlanul tettem fel a kérdést, ami annyira foglalkoztatott.

-Hova megyünk?-kérdeztem hanyagul, miközben már majdnem a férfiasságát simogattam, de hírtelen a térdére irányítottam a kezem.

-Inni!-adta a tömör választ, de a szemében látszott a tűz.- Egy kedves barátomhoz. Buli van nála, megígértem, hogy beugrunk, de nem maradunk sokáig. Más tervem van.-Nevetett rám.

-Igen és mi?-rekedt bennem a levegő, ugyanis aljas módon ő nem játszott, egyenesen a testem középpontjához fúrta a kezét.

Nem válaszolt csak vigyorogva elvette a kezét, majd két cigit gyújtott, az egyiket nekem adta és laprákólt egy szép nagy ház előtt.

-Na gyere.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen kiszállni.

-Gonosz vagy-fújtattam durcásan, mire hangosan felnevetett.

-Én vagyok a gonosz? Akkor az előbbi kis akciód mi volt? Örülj, hogy még élünk! Össze is törhettem volna magunkat.

-Élvezted?-hajoltam most én hozzá, hogy a leheletem csiklandozza a bőrét.

-Mindennél jobban!-adott puszit a hajamba.-Na gyere menjünk!

-Oké.

A házban kellemes hangerővel szólt a zene, mindenhol jókedvű, iszogató kissé spicces alakok bóklásztak,jókedvűen nevetgéltek. Valóban nem sokáig voltunk ott hiszen egyetlen nőként nem igazán találtam a helyem. A fiúk kedvesek voltak, épp az esti csajozó útra alapoztak. Egyetlen egy srác volt aki nem lopta a szívembe magát, felettébb pofátlan kérdésével.

-Te nem jössz velünk?-kérdezte Lowtól

-Lownak majdnem kiköpte a sörét, úgy meglepődött a kérdésen, valószínű számára is egyértelmű volt, hogy engem nem dísznek vitt oda, de a srác tudomást sem vett rólam.

-Na haver, te tényleg nem jössz?-kérdezte tőle, de végig az én szemembe nézett bosszúsan. Úgy éreztem ideje megmutatnom, ki is vagyok valójában. Nem az a törékeny kis teremtés amit gondolnak rólam. Mert szerintem a titkos hódolóm is azt hiszi, hogy a karjaiba omlottam, az aszt teszi, hogy nem vagyok képes kiállni magamért.

Épp válaszoltam volna valami frappánsat mikor a srác egy szál cigit kért tőlem. Megfontoltan, és lassan nyújtottam felé a dobozból kivett egy szálat.

-Tessék-mosolyogtam a szemeibe nézve. A szemeim villogtak a dühtől, ám ezt ő nem tudhatta.

-Kösz.-vetette oda mellékesen. Ez volt az én időm.

-Igazán nincs mit, mindig szívesen segítek annak aki rászorul!

Mindenki kocsonyán lógó szemekkel figyelte a jelenetet, Low tüdejében még a levegő is bent rekedt, drága haverja reakcióját figyelve. És, ahogy számítottam robbant a bomba.

-Segítettél?- szinte visított-csak egy Kurva cigit kértem. Nem segítettél, mindjárt hozok neked egy egész dobozzal!-őrjöngött.

-Köszi, de nem szorulok rá! Van cigim. Nekem van!-hangom nyugalmat tükrözött-Viszont az italomat még nem kaptam meg!-fordultam egy másik sráchoz aki eddig nagyon kedvesen viselkedett velem.

-Mi vagy te playmate?-jött a gúnyos kérdés, amire már durrant az agyam.

-Ne haragudj, de te kompenzálsz?-majd elröhögtem magam és Lowra néztem, aki még mindig döbbenten figyelte szótlanul a történéseket.

-Azt hiszem mi indulunk!-szólalt meg végül.

-Miért?-néztem rá dühösen. -Még nem válaszolt!

Nem volt idő megvárni még kitör a harmadik világháború, ugyanis Low, finom mozdulatokkal, de határozottan az ajtó felé terelt, majd gyors köszönés után a kocsiba ültetett.

-Mi a franc van veled?-röhögött.

-Miért?

-Őt még soha senki nem hozta így ki a sodrából. Tetszel neki, miért hergeled?

-Dehogy hergelem! És dehogy tetszem neki!Hülye vagy?

-Nem vagyok, de ismerem! Kellesz neki és tesztelt, de a fagyi visszanyalt!- olyan jóízűen nevetett és hallani lehetett a büszkeséget a hangjában.

-Öülök, hogy jól szórakoztál! Ám azt azért megkérdezném, miért is nem mész velük este?-húztam fel
 magam.

-Te féltékeny vagy?-nézett rám megkövülten.

-Dehogy! De azt ne mond nem volt bunkóság előttem ilyet kérdezni? Az meg már egy másik ügy, hogy nem volt túl intelligens nem reagálni a helyzetre!-mondtam a magamét!

-Te most azt gondolod, nekem ki kellett volna kérnem magamnak, hogy nem megyek csajozni, csak mert te ott voltál velem?-haragos volt.

-Igen, azt gondolom.

-Én meg azt gondolom, hogy kettőnk közül én sokkal nyíltabb lapokkal játszok!

-Nem, te semmilyen lapokkal nem játszol, csak velem, - vágtam oda - de akkor játsszál, menjünk már innen-kiabáltam.

Low nem indította a kocsit így kérdőn néztem rá. Pillantásunk találkozott és nem volt vissza út, már faltuk is egymást, mikor már nem volt levegőnk, elváltunk és az éltető oxigénért kapkodva lihegtünk. Indította a motort, kezét a megszokott módon a combomon pihentette.

-Igazad volt!-suttogta-ki kellett volna állnom melletted, még akkor is, hogy tudom mi a helyzet. Ők ezt nem tudták és így nem tüntettelek fel jó színben.

-Na végre , hogy leesett.-sóhajtottam.-Figyelj fáradt vagyok, vigyél haza!

-Nem!

-De, ezt akarom. Sok volt! Összezavartál, gondolkodnom kell.

-Nálam is tudsz, most így nem engedlek el, ígérem egy újjal sem nyúlok hozzád, csak ha nem könyörögsz, de ne menekülj! Élvezd már az istenit!


-Jó, akkor menjünk hozzád-pusziltam bele a kezébe.-Köszönöm.

-Szívesen kicsi lány.