1. fejezet(7)

 Nincs átnézve, de tovább nem akartalak titeket váratni. Jó olvasást. Puszi Jud

Továbbra is várom a visszajelzéseket.

Bámultam az üres lapot a monitoron és csak méláztam. Írni akartam mikor leültem, de valahogy annyi minden volt a fejemben, hogy nem is tudtam, hogy mit és hogyan is vessek papírra. Kitartóan bámultam a számítógépet, hátha majd akkor megjön az ihlet. Nem jött,azonban jött helyette egy SMS:

" Későn végzek nem baj? Nálad vagy nálam?" Csók S.

Nem hiszem el. A nálam kilőve, viszont akkor be kell vállalnom, hogy amikor hív ,én ugrok is hozzá egy laza numerára, és vagy hazahajtok, vagy megint korábban kelés, hogy még munka előtt hazajöjjek. Ah, dilemma. Akartam is , de nem ilyen áron. Nem fogok ugrálni. Persze ismét sikeresen felhúztam magam. Rágyújtottam majd begépeltem az üzenetet:


" Akkor majd legközelebb.Jó legyél. Csók. T"

Összeszedtem a cuccom, belebújtam a kabátomba, és haza indultam. Útközben bevásároltam, majd hulla fáradtan estem be a lakásba. Jó érzés volt végre otthon lenni, ahol a saját holmi vett körül. Bekapcsoltam a zenelejátszót, fürdővizet engedtem, lazítottam.  Semmihez nem volt kedvem, csak ültem és élveztem a semmit tevést. Lassan viszont a gyomrom jelezte ideje lenne enni, így neki álltam főzni. Főzés közben hívott Patric elújságolta, hogy hamarabb haza tud jönni, aminek én tényleg nagyon örültem és a hirtelen jött lelkiismeret furdalást is nagyon rosszul viseltem. Vártam, hogy hazajöjjön, akkor talán megszűnik az állandó zavar a fejemben.

Persze én kis naiv azt hittem , hogy egy telefonbeszélgetés elmulaszt mindent. Tévedtem. Alig, hogy leraktam az egyik telefont csörgött a másik. Samu volt.

-Szia-szóltam egykedvűen a telefonba. Elhatároztam bármit is akar, most nem érdekel. Nem adom meg magam.

-Szia. Bocs, de későn végzek tényleg! Miért nem jössz át?

-Fáradt vagyok, hoztam haza munkát is.

-Menekülsz?-nevetett fel.

-Akár, nem mindegy. Pihenjünk ma és majd beszélünk. Most kell egy kis idő hogy átlássak mindent, gondolkodjak. Éljem az életem.

-Áhh, nem férek bele a napi programba.

-Nem ezt mondtam, de nem körülötted forog a világ.-fújtattam.

-Jól van. Akkor aludj jól.

-Te is. Jó éjt. Szia

Na ez gyorsan ment. Gondoltam, majd végre nekiültem a vacsorámnak, a kedvenc sorozatomnak. Később Eve toppant be hozzám, és immár együtt fetrengtünk Kibeszéltünk mindent. Szerinte hülye vagyok amiért nem megyek bele a kalandba és, hogy még ezen is képes vagyok majd napokig agyalni. Ám mégis úgy éreztem, hogy kizsigerel. Minden erőmet és ép eszű gondolatomat leszívja amikor mellettem van. Féltem-e? Igen! Féltem, hogy valami olyat teszek aminek később duplán fizetem meg az árát. Elveszíthetek mindent. Patricet, a munkámat, a céget, a lakásomat, ha hibázok.

Mielőtt ide jöttem volna Párisból Evevel, egy kis fűszerboltban dolgoztam, a szabad időmben írtam. Patricet is a boltban ismertem meg. Szép lassan vált az életünk eggyé, ám mikor Eve előállt ezzel az Amszterdami lehetősséggel, minden a feje tetejére állt. Én nem akartam, illetve nem mertem jönni. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy pénzem se volt, hogy betársuljak, hiába volt már kiadott írásom. Annak az ára édes kevés volt az induláshoz, így azonnal elutasítottam az ajánlatát. drága barátnőm fáradságot nem ismerve Patricet vette célba a tudtom nélkül, aki szívesen támogatott. Az én nevemben fektette be a saját pénzét a kiadóba és fájó szívvel, de a lakást is ő kereste számomra. Rengeteg áldozatot kívánt tőlünk a költözés, mégis úgy éreztük képesek leszünk kiállni a próbákat. Hát baromira kibírtuk, legalábbis én kibaszottul bukásra állok ebben a próbatételben.

Eve hamar észrevette, hogy nem vagyok túl jó társaság és hazament. Én is kikapcsoltam a TV-t, majd összerámoltam és lefeküdtem a hálóba aludni. Nem rég aludhattam, mikor apró cirógatásokra lettem figyelmes. Nem nyitottam ki a szemem, nagyon jó érzés volt, ahogy a puha kéz bársonyosan futott végig az oldalamon, a szerelem lángra lobbant bennem, ahogy végre puha ajkait is megéreztem  magamon,  forró keze gyöngéden ingerelt, hogy képes legyek befogadni férfiasságát. Csukott szemmel követeltem ki magamnak a végre vad és érzéki csókot. Kezeim megindultak testén, hogy viszonozzam a szikrákat. Összesimulva, kígyóként tekeredtünk egymásra, hogy minél közelebb érezzük a másikat. Óvatosan két kezével a fenekem alá nyúlt, hogy megemeljen és magába csúsztasson. Kínzó lassúsággal, egymásba feledkezve élveztük minden egyes mozdulat hatását. A testünk libabőrös volt a kéjtől. A lakás csendjében halk sóhajaink osontak végig bejárva mindent és jelezve a beteljesülés gyönyörét. Elégedetten pihegtem mellette, mire végre szemeim felpattantak. Ott feküdt mellettem, borosta borította arcát, szemei fáradságot, de mégis szeretetet tükröztek.

-Szia.

-Szia.-lihegtem én is. -Mikor , és hogy kerültél ide?

-Az előbb a reptérről telefonáltam, csak a csomagjaimmal volt egy kis gond azért értem ilyen sokára. Hiányoztál!-bújt hozzám.

-Nekem is hiányoztál.Meddig maradsz?-kérdeztem visszafojtott levegővel.

-Sokáig

-Akkor jó.-épp hogy halottam a választ mert fellélegeztem , hogy végre nem hagy magamra. legalábbis egy darabig és már aludtam is Patric ölelő karjai közt.

A reggel zűrös volt. Elaludtunk. Én rohantam az irodába, Pat, viszont szintén valami tárgyalásra sietett, így egy gyors puszi után én a saját autómba, ő meg a taxiba ugorva indult útnak. Egész délelőtt megállás nélkül dolgoztam a még át nem olvasott kéziratokon. Majd mindet három oldal után félre kellett dobnom. Dühített, hogy egy sem a kedvemre való. Épp kávéért nyúltam mikor a mobilom csörgött.Ahogy a kijelzőre néztem a torkomba dobogott mindenem. Bakker. A lehető legjobbkor jött haza Patric. Még képes lettem volna valami őrültséget csinálni.

-Szia.

-Szia, eljössz velem ebédelni kicsi lány, hiányzol!-hallani lehetett a hangján , hogy mosolyog, ami engem még jobban elszomorított. Iszonyatos kettősség tört rám. A kísértés, és hát a vele eltöltött idő bebizonyította, hogy igenis az a fajta szerelem hiányzik az életemből, amit ő tud adni, viszont belőle meg hiányzik, minden racionalitás, ami számomra szintén fontos.

-Nem fog menni! Patric éjjel hazajött.-suttogtam. Azt hittem, ha halkan mondom, majd nem fog fájni neki annyira. Tévedtem. Sőt. Mindenre számítottam de a reakciójára, arra nem.

-Mi? Akkor most ennyi volt! Azt mondtad adsz nekünk esélyt. Nem hiszem el, hogy pénzéhes kurva vagy. Nekem is van pénzem, mennyit adjak, én is vegyek neked egy kiadót. Vagy mit kéne tegyek? Tudod, azt hittem különleges vagy, de tévedtem, egy unatkozó kis felkapaszkodott ribanc vagy.

-Samu állj!-üvöltöttem a telefonba-Én tisztalappal játszottam!Nem ígértem soha semmit.És most sem mondtam, hogy nem akarlak látni, azt mondtam, nem tudom megoldani.

-Hazudj neki, ahogy nekem is teszed.

-Nem hazudtam neked. Neki viszont már igen. Szóval egyenlőre ne oktass ki.

-Baszódj meg Teresa. -majd lecsapta a telefont.


Rám tört a sírás. Nem ezt akartam, nem akartam se őt, se Patricet bántani mégis megtettem, habár az egyikőjük még nem tud róla. Mégis leginkább magamat bántottam, mert két tűz között őrlődtem. A biztonságos és kényelmes kapcsolat között, és a vad és szenvedélyes tüzes kapcsolat között, amit egyenlőre csak a kémia kapcsol össze.

Eszembe jutotta hétvége, a sok minden amit kiváltott belőlem és ahogy csak a szeretkezéseinkre gondolok, főleg összehasonlítva a tegnap estiével még inkább megingott bennem minden. Vágytam Samura. Érezni akartam a belőle áradó energiát, azt a mámort amit csak ő tud okozni nekem. Ellenben vágytam Patric gyöngéd szerelmére, odaadó simogatására.Istenem ahogy Samu csókja elindítja bennem a tüzet-sóhajtottam fel magamban. Nem! Erre gondolnom sem szabaad, mert már attól is csak pezsegni kezd a vérem.
Leribancozott, pénzéhes dögnek titulált. Büdös köcsög. Patric sose tenne ilyet.

Eve mentett meg az önmarcangolásból egy halom aláírni valóval. Óvatosan szemlélt, de csak annyit árultam el neki, hogy Patric éjjel hazajött,. miután ő elment. hümmögött egy párat de aztán az említett telefonált így kiosont az irodámból. Elegem volt a telefonokból mára mégis muszáj volt felvennem és kedélyes hangot megütnöm.

-Szia kicsim. Én végeztem, nem ebédelünk?

Abszolút nem voltam éhes, de belementem.

-Jó, érted megyek! Hol vagy?

A szokásos helyen. Alig fél óra alatt ott is voltam. iszonyatosan hideg volt odakint. Paton is látszott ,  hogy át van fagyva.

-Milyen napod volt?-kérdeztem mosolyogva tőle.

-Fantasztikus! Van egy meglepetésem.-somolygott rám sejtelmesen.

-Mi az?-kíváncsiskodtam mint egy gyerek.

-Kivettem három hónap fizetetlen szabit.

-Micsoda?-hüledeztem. A lehető legjobbkor. Mintha érezné, hogy itt kell lennie velem különben fejest ugrok a semmibe ahonnan nincs visszaút. Mégis valahol piszkálta a csőrömet, hogy akkor Samut nem tudom kiengesztelni és elmondani neki, hogy mi is zajlik bennem.

Útközben ugyanis rájöttem, hogy valószínű ,hogy amit mondott nekem Samu a telefonba,azt nem gondolta komolyan. Egyszerűen csak kiakadt. Kiakadt mert ő is vágyik rám.

-Nagyon örülök, bocsáss meg, csak meglepett-habogtam.

-Azt látom, de ez a meglepetés egyik fele. Én csinálom a filmetekhez a díszlettervezést. Végig ott leszek és ha Jól tudom tied a forgatókönyv.

-Micsoda, és én erről még miért nem tudok?


-Mikor nézted utoljára az emailed?-kérdezte Partic izgatottan kuncogva akár egy kiskamasz.

-Hát, ma még nem, ezért voltál tárgyalni ma?

-Igen!

-Szuper lelkesedtem, de amint rájöttem kivel illetve kikkel is kell együtt dolgoznom rögtön eluralkodott rajtam a pánik. Samu, hisz az ő filmje, vagyis az ő könyve.