Nem is gondoltam volna, hogy egy üzleti vacsora szórakoztató is lehet a számomra. Kiváltképp Samu ügyvédjével, aki eddig nem mutatott egyetlen egy érzelmet sem az arcán. Vacsora közben ellenben rájöttem, nagyon vicces és családcentrikus ember. Kiderült négy lánya van és a felesége is író. Mikor megtudtam, hogy ki a felesége, azt hittem menten szörnyet halok, imádtam a könyveit, azokon nőttem fel, így ki is csikartam egy találkozót a későbbiekre.
Vacsora után udvariasan a szobámba indultam, sejtettem, hogy a férfiak még iszogatnak egy kicsit a bárban. Az igazat megvallva, ráadásul olyan fáradt voltam, a menet közben elalvástól féltem.
Egy gyors tusolás után befészkeltem magam az ágyba és valami bugyuta műsorra sikerült is álomba szenderednem. Az idő eltolódás, a hirtelen utazás, a lelki teher, na és Samu akciója is kifárasztott annyira, hogy ne ébredjek fel amikor később ő is csatlakozott.
Iszonyatos zajra ébredtem reggel. A dudaszó és a zsivaj elemi erővel tódult a fejembe. Ijedtemben felültem az ágyban, hogy realizáljam, vajon mi a bánat is történik, mikor észre vettem, hogy az én drága suttogóm kitárta a hotelszoba összes ablakát és vigyorogva szívta a cigijét az erkélyen engem figyelve.
-Ezért még meglakolsz!-vágtam oda miután megtaláltam a hangon. Elővéve a legcsúnyább nézésemet.
-Alig várom!-jelentette ki határozottan, de volt egy sejtésem, ő valami egész kis kellemes megtorlásban reménykedik.
-Várhatod!-kászálódtam ki az ágyból, hogy a fürdő felé vegyem az irányt, ahol magamra zártam az ajtót és elmosolyodtam.
Letusoltam, és egy kényelmes pamut nadrágba és egy fekete, egyszerű hosszú ujjú tunikába bújtam, leheletnyi sminket tettem fel, hogy ördögi tervem valóra váltsam.
-Indulhatunk- Fordultam Samu felé, aki igaz felöltözött már, de fogalma sem volt róla, hogy megyünk e valahová.
-Hova?-nézett rám.
-Vásárolni. Ha már New Yorkban vagyok nem hagyhatom ki, és holnap sok minden zárva tart!- válaszoltam, olyan ártatlan és semmi sértettséget nem sejtő hangon, hogy magamat is megleptem vele.
-Jah, oké. -látszott a beleegyező arcán, hogy fogalma sincs mire mondott igent!
A taxiban ülve, mindketten kifelé bámultuk a nyüzsgő várost. Összekulcsolt kezünk a combomon pihent. Néha néha összemosolyogtunk.
-Hol kezdjük?
-Csak sorjában-közöltem viccesen szalutálva. És bevetettem magam az üzletek közé. Még olyat is megnéztem ami különben nem érdekelt volna, húztam az időt, finnyáskodtam mindhiába. Samu hősiesen tűrte. Nem ingott meg.Aztán a fehérnemű boltban, végre láttam a gyötrelmet az ábrázatán. Gyorsan összefogtam pár szettet és mosolyogva közöltem, hogy fel kéne próbálnom.
-Segítsek?-húzott magához egy csókra. -Egész nap nem adtál csókot!-jelentette ki.
-De, most adtam-mosolyogtam-és nem kell segíteni megoldom magam. De eldöntheted hogy jól áll e.
-Te most kínzol engem?-nézett rám, összeszűkült szemekkel.
-Talán-rövid csókot leheltem, majd a próbafülkébe szaladtam.
Miután mindet felpróbáltam és megmutattam neki, már nem volt kétségem! Szenved mint a kutya. A sóvárgás, a vágy a szemében mindent elárult. Gyorsan fizettem és mér nekem sem volt kedvem tovább róni a köröket az üzletekben.
-Együnk valamit!-bújtam hozzá belé karolva.
-Jó, tudok egy jó helyet!
Samu leintett egy taxit és fél órán át csodálhattuk út közben tovább a város nyüzsgő népét. Néha összemosolyogva, apró csókokat váltva! Megbeszéltük, miről esett még szó tegnap miután én felmentem és bőszen érdeklődött a forgatókönyvről.
Az étterem nagyon hangulatos volt, az étel finom a társaság elbűvölő. Ebéd alatt is a közös munkáról beszélgettünk és elkerülhetetlen volt, hogy a kínos téma ne jöjjön elő.
-Hogy fogod bírni, hogy Patric és én is ott leszünk? Hogy oldjuk meg?-kérdezte komolyan a kávéját kortyolva.
-Fogalmam sincs!-sóhajtottam és újabb cigire gyújtottam.-ő nem lesz ott végig. Beállítja a helyszíneket majd tervezni, vissza kell menjen Amszterdamba az irodába. Nem is értem minek vett ki ennyi szabit-tettem fel a kérdést, igazából csak magamnak.
-Nehéz lesz nézni, ha ő csókol.
-Nem élem nagyközönség előtt a magánéletemet.-jelentettem ki határozottan.
-Ezek szerint akkor éltek magán életet-nézett rám jelentőségteljesen.
-Samu, az istenit, mire vagy kíváncsi, arra hogy lefekszem e vele? Igen, le szoktam. Nem fogok neked hazudni.-kicsit ingerült voltam már ettől a beszélgetéstől.
-Nekem nem hazudsz csak neki?-vont kérdőre.
-Mire akarsz kilukadni?
-Semmire, felejtsük el. Egyszerűen csak már most aggódom, hogy fog ez működni.
-Te akartad, hogy működjön ugyan úgy ahogy én is. Most visszakozni akarsz?
-Nem!
-Jó, akkor mi lenne, ha ezt a hétvégét egymással töltenénk és élveznénk.-durcáskodtam.
-Rendben, ne haragudj.
A délután java részét munkával töltöttük. Samu a telefonon lógott , én pedig a billentyűzetet vertem mintha muszáj lett volna. Pár sor hiányzott csak ahhoz, hogy késznek nyilvánítsam este nyolc körül, de képtelen voltam már tovább írni ugyanis Samu örökké félbeszakított egy egy csókkal, vagy simogatással.Így félre tettem, rágyújtottam és kérdőn néztem rá.
-Mit nézel?
-Azt , hogy most hogy végre abba hagytam az írást, mikor jössz végre ide, mert amíg írtam végig itt lebzseltél körülöttem!-nevettem.
-Jah, hogy a társaságomra vágyik a kisasszony! Már mindent értek. Mi lenne ha a kisasszony letusolna és megnéznénk egy jó filmet összegömbölyödve az ágyban. Esetleg egy kis lazító masszázs?
-Legyen ahogy az úr akarja!-nevetve nyomtam el a csikket és szaladtam a fürdőbe.
Mire kijöttem, már meg volt ágyazva, egy csomó kaja fel volt sorakoztatva. Samu a kezembe nyomott egy füzetecskét, hogy válasszak filmet. Ám amint ránéztem és megláttam az ábrázatát kitört belőlem a röhögés. Ott állt velem szemben, behúzott nyakkal, összeszorított szemekkel, az újai összefonódva.
-te mit csinálsz?-kérdeztem kacagva.
-Drukkolok, nem látod!
-De miért?-mosolyogtam.
-Csak valami csöpögős izét ne, azt nem élném túl! -röhögött már ő is.
-Nyugi, kifejezetten gerjedek a thrillerekre és a horrorra is!
Ki is választottam valami menő, és új harcos baszós filmet, aminek Samu nagy örült, így az ágyban falatozva, csókolózva, ölelkezve néztük szájtátva az akció jeleneteket, ám rajtam eluralkodott a fáradság és mély álomba zuhantam. Az éjszaka közepén a szobatelefon visítására ébredtem. A torkom kiszáradt, a szívem hatalmasat dobbant és megmagyarázhatatlan érzés futott végig a gerincemen.
Sietősen felkaptam a köntöst, hogy felvegyem a telefont és az erkélyre menjek vele, Samu érdekében. Az előbbi fura érzést a lelkiismeret furdalással magyaráztam, de amint felvettem a telefont tudtam, megérzés volt!
- Miss. Zule? A Los Angeles-i kórházból telefonálok! A nevem Dr. Gray, sajnos rossz híreket kell közölnöm. Mr. Hall a repülőtérről jövet autóbalesetet szenvedett az állapota válságos. Életveszélyes sérüléseket szenvedett. Önt adta meg legközelebbi hozzátartozónak, ide tudna jönni amilyen gyorsan csak tud?
-Természetesen, indul-halottam meg egy hangot amint eltűnt a telefon a kezemből. Nem voltam képes megszólalni, a könnyeim záporesőként hulltak a földre, Samu alakja alig volt kivehető, ahogy a hangjára felkaptam a fejem. Akkor vettem csak észre, hogy a földön ülök. Samu felhúzott, beállított a zuhany alá majd telefonált, foglalt jegyet és csomagolt.
Mintha víz alatt úsztam volna. Nem! Nem veszíthetem el, csak ez az egy mondat zakatolt a fejemben. Így nem. Pillanatok alatt semmisült meg minden ami eddig jó volt. Ránéztem Samura és hánynom kellett magamtól. Meg is tettem. óráknak tűnt, mire képes voltam egyáltalán hozzá szólni. Kitartóan simogatta a hátamat, törölte a könnyeimet.
-Nem lesz semmi baj!-suttogta engem ringatva a fürdő padlóján.
-Már hogy ne lenne!-kiabáltam magamból kikelve és felpattantam.-Hát nem érted? Amíg mi itt szórakoztunk, ő ott haldoklik!
-Erről nem te tehetsz. -jelentette ki higgadtan.-Gyere indulnunk kell!
-Indulnunk?-kúszott több oktávval feljebb a hangom!-Egyedül megyek!-ordítottam
-Szó sem lehet róla, ilyen állapotban nem engedlek el egyedül.
-De elfogsz! Mégis hogy gondoltad hogy velem jössz?-nevettem fel kényszeredetten, kissé hisztérikusan.
-Mint egy barát, természetesen!
Már megint vitatkoztam magammal. Nem akartam egyedül lenni, de nem is vele akartam lenni. Kész káosz volt a fejemben minden. Pillanatok alatt döntöttem, nem hagytam magamnak sem időt arra hogy átgondoljam a történteket, azt hogy hogyan is kéne cselekednem.
-Samu, egyedül megyek! Vége! nem bírnám elhagyni, nem bírnám elveszíteni! inkább téged hagylak el!
Felkaptam a bőröndöm, belebújtam a cipőbe és a kabátomba és becsuktam magam mögött az ajtót. A szálloda előtt taxit fogtam és akkor ismét feltört belőlem minden. A sofőr nem értette mitől, de a zokogásom nem akart alábbhagyni.
-Kisasszony jól van?-szólt hátra.
-Igen, köszönöm! Elnézést, de rossz hírt kaptam, ezért utazom , kérem siessen a reptérre.-találtam meg a hangom.
-Igenis!
A mobilom folyamatosan csörgött. Samu volt. Nem vettem fel. Evet hívtam, aki biztosított róla, amint tud indul. A kórházat hívtam, hogy úton vagyok és érdeklődjek Pat állapotára. Még a műtőben van nem tudtak semmit mondani, azon kívül amit eddig. Több bordája eltört, a lépe megrepedt, az egyik veséje is leállt és több belső szerve is sérült, ám ami a legaggasztóbb volt ezek mellett a súlyos fejsérülése.
Samu nem akarta feladni a telefonálást, így felvetem. Gondolom ennyivel tartozom neki. Hiszen aztán ő tényleg nem tehet róla, hogy mi történt.
-Igen?
-Csak azért hívtalak, mert erre a hülye kirohanásodra nem volt semmi szükség. Sejtettem, hogy ezek után nincs közös jövőnk, de a barátod is vagyok egyben, legalábbis ezt hittem. Miért taszítasz el magadtól?
-Samu ne..ezt te sem kérdezheted. Nem vagy fer. épp haldoklik a párom! Ha te igazán rám gondolnál és nem magadra tudnád, hogy most mit érzek. Bűntudatot, félelmet, kétségbeesést, szenvedést..Poklot járom meg. Sajnálom, hogy nem jöttem rá előbb, hogy nem te kellesz. Szeretem Patricet és mellette a helyem!
-Nem mondtam, hogy nem mellette van a helyed, de nem akarlak elveszíteni.
-Sosem voltam a tied! Játék volt, aminek nagyon rossz vége lett! Ennyi! És most szia!
Lecsaptam a telefont és felszálltam arra a pokoljáratra, ami életem leghosszabb útjának fog tűnni, az már most biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése